Hitehagyottá lett szegediek

Ugyanazt kísérli meg a Szeged a férfi-kézilabdabajnoki döntőben, mint amit a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. Ahogy akkor, úgy most is tetemes hátrányt kellene ledolgozni. A Vardar Szkopje ellen ez nem sikerült, a nyolcból csak négyet tudott lefaragni a Szeged, s a Veszprém elleni holnapi visszavágón (18 óra, M4 Sport) még ennél is nagyobb a feladat: a dunántúliak tizenegy gólos előnnyel érkeznek.

Kentin Mahé, a bakonyiak francia ásza Maquedáék darálójában Fotó: Mirkó István

Pszichológiai tanulmány volt, ahogy Carlos Pastor üveges tekintettel bámult maga elé, a segédje, Marko Krivokapics a földet szemlélte, mintha éppen nyújtó mozdulatokat végezne. A Mol-Pick Szeged szakmai stábja tehetetlenül vergődött a veszprémi aréna öltözőfolyosóján.

Szorult annyi érzelmi intelligencia a hazai játékosokba, hogy nem kezdtek el látványosan ünnepelni. A veszprémi közönség nem volt tekintettel a szegedi kudarcélményre, hosszú percekkel a kiütéses, 35-24-es győzelem után is önfeledten, hatalmas hangrobajjal köszöntötte a kedvenceit. A Barcelonától való hazatérése óta először, s a Veszprém Arénában utoljára hallatszott a szezon végén visszavonuló Nagy Lászlót éltető kórus. Fiesztává alakult a férfi-kézilabdabajnoki döntő első felvonása, még a mindig készséges, és a legnagyobb megrázkódtatások után is higgadtan nyilatkozó szegedi beállós, Bánhidi Bence is elismerte, hogy elúszott a szegediek aranyéreme.

„Fogalmam sincs, mi történt velünk a második félidőben. A szünetben az hangzott el, aminek egygólos idegenbeli vezetés után el kell hangoznia. Ehhez képest kimentünk a pályára, és ugyanúgy összeomlottunk a folytatásban, mint a Vardar Szkopje ellen idegenben, majd itthon, a visszavágón. Megpróbáljuk megnyerni a vasárnapi visszavágót, de az igazat megvallva, nincs sok esélyünk a fordításra” – mondta el egy szuszra a mackóalkatú beálló, aki már épp távozott volna a veszprémi arénából, amikor az M4 Sport kérésére még a sokadik interjú – és a kijózanító vereség – után is visszafordult, becammogott a küzdőtérre, és ugyanúgy elmondta a véleményét, ahogy korábban tette többször is.

Kentin Mahé, a bakonyiak francia ásza Maquedáék darálójában
Fotó: Mirkó István

Ilyen megpróbáltatásokat nem kellett elszenvednie Lékai Máténak. A veszprémi irányító fülig érő szájjal nyilatkozott, alig pár méterre Carlos Pastortól. „Végtelenül boldog vagyok, jobban nem is alakulhatott volna a döntő első mérkőzése. A szünetben sem pánikoltunk, az edzőnk nyugtatgatott minket, végig tudtuk, hogy mit kell csinálnunk. A Szeged kicsit el is fáradt a második félidőre” – jegyezte meg Lékai, s hozzátette, igazat ad Nagy László csapatkapitánynak. Még három meccset kell megnyerniük a szezonban: a szegedi visszavágót és június első hétvégéjén Kölnben a Final Four mindkét mérkőzését.

Mikler Roland nem szaladt ennyire előre az időben, miután elmorzsolt egy-két könnycseppet az arénában. A következő szezontól Szegedre visszatérő kapus csütörtökön védett – egy ideig – utoljára veszprémi mezben az arénában. De még dolgozott benne az adrenalin, nem a búcsúval volt elfoglalva. „Igen, hallottam, amint azt kiabálják, hogy „Gyere vissza!”. Meg is hatódtam, de az élet megy tovább… Meglátjuk, hogyan alakul a szegedi visszavágó, aztán irány Köln és a Final Four. Jó lenne, ha ott tudnánk megkoronázni az idei teljesítményünket!”

Igen, az ideit. David Davis tavaly októberben állt munkába, de a csapat idén kezdte learatni a babérokat. A Vranjes-érában (korábban jeleztük, Mikler éppen a svéd–bosnyák edző miatt szerződött Szegedre) ez elképzelhetetlennek tűnt.