Nyakon felül kezdődik a tehetség

Azt talán túlzás lenne állítani, hogy az egész ország megismerte Ominger Gergő, Posztobányi Patrik, Zuigeber Ákos vagy Kosznovszky Márk nevét, de az tény, hogy a magyar szurkolók szívükbe zárták az írországi Európa-bajnokságon ötödik helyet szerző, és ezzel a brazí­liai világbajnokságra kijutó U17-es labdarúgó-válogatottunk játékosait. Preisinger Sándor szövetségi edzőnek hároméves szisztematikus munkájába került a sikercsapat kialakítása.

Tökéletes az összhang a mester és a tanítványai között Fotó: Dömötör Csaba Forrás: Nemzeti Sport/Dömötör Csaba

„2016 nyarán rengeteg 14-15 éves gyereket néztünk meg, nemcsak az akadémiákról, hanem az ország minden szegletéből, és összeállítottunk egy nyolcvanfős keretet, amelyben nagyrészt már benne voltak az Írországban sikerrel szereplő válogatottunk játékosai – idézte fel Preisinger Sándor az U17-es Európa-bajnokságot a rendes játékidőben veretlenül végigharcoló magyar együttes kialakulásának kezdeteit.

– Persze voltak, akik később, menet közben kerültek képbe, de a törzsgárda három éve együtt van, sőt még azok is, akik most sérülés miatt nem léphettek pályára Dublinban és Waterfordban. Időről időre edzőtáborokat tartottunk, sorjáztak a bajnoki és válogatott mérkőzések, amelyeket rendszeresen megnéztünk, folyamatosan szem előtt tartottuk a korosztályt. Akadt olyan is, aki egy időre kikerült a keretből, majd visszaküzdötte magát, szóval zajlott az élet, végtére is fiatal, növőfélben lévő, hullámzó teljesítményt nyújtó srácokról volt szó. Így lassan kialakult a harmincas mag, amelybe persze még mindig be lehet kerülni, de azért ez már egy viszonylag állandó keret.”

Tökéletes az összhang a mester és a tanítványai között
Fotó: Nemzeti Sport/Dömötör Csaba

A kiemelt akadémiák adják a csapattagok zömét, az írországi hősök közül öten a Magyar Futball Akadémia, négyen a Sándor Károly Akadémia, hárman a Puskás Akadémia, ketten az Illés Akadémia növendékei, a többiek pedig innen-onnan verődtek össze egyenként, Győrből, Békéscsabáról, egyéb klubokból. Közben Bekker Rolandot leigazolta a Borussia Mönchengladbach, Major Sámuel az RB Leip­zig játékosa, Hegyi Krisztián a West Hamben véd, Németh András pedig ­Genké. Szóval tarka a kép.

„A kiválasztásnál a futballtudás – amely ebben a korban már bizonyos fokig kialakult, de azért még bőven fejleszthető – döntő szerepet játszott, de a mentális rész, a hozzáállás, az elhivatottság, az alázat nálam legalább annyit számít. És az önértékelés helyes mivolta. Meggyőződésem, ha valaki mentálisan nem alkalmas az élsportolói szerepre, akkor az illető ­amúgy lehet bármilyen tehetséges. Aki nyakon felül alkalmatlan, abból nem lesz válogatott sportoló. Szerencsére a mi csapatunkban ilyenek nincsenek.”

A 2002-esek évjárat nem kiemelkedő, de azért átlagon felüli. Preisinger – az ötszörös válogatott egykori ­NB I-es gólkirály – tudta, hogy minden a közös munka során alakul ki.

„Az első pillanattól kezdve volt egy vízióm, arra összpontosítottam, hogy sikeresen szerepeljünk az Európa-bajnokságon. Először az elhivatott, alázatos, mentálisan alkalmas személyiségeket választottam ki külön-külön, majd megnéztem, működik-e közöttük az összhang, a kémia. És szerencsére működött, ahogy az Írországban ki is derült. Meccsről meccsre javult a csapat.

Az igazán éles pillanatokban nagyon odatették magukat, olyankor nem mondtak csődöt. Mondok egy példát: a belgáktól 4-2-re kikaptunk még Telkiben, az elitkörben, de akkor annak a meccsnek nem volt jelentősége, már előzőleg továbbjutottunk. Aztán Dublinban az ötödik helyért, egyszersmind a világbajnoki részvételért vívott mérkőzésen tizenegyesekkel legyőztük őket. Mert akkor az számított. Még mindig ez a jobb verzió – ha a lényegtelen meccseket esetleg elengedik, és a fontosakat hozzák –, mint a fordítottja.”

A kulcskérdés azonban változatlanul áll: mi lesz ezekkel a srácokkal 18 és 22 éves koruk között, amikor az átlagos magyar futballista elkallódik?

„Jelenleg ott van ez a garnitúra Euró­pa élvonalában. Kézben kell tartani a fiúkat a továbbiakban, nem szabad engedni szétszaladni a lovakat, és akkor egyre feljebb lépdelve is jók lesznek. Szupersztárok nem születnek nálunk, de azzá lehetnek kemény munka árán.

Itt jön be az akarat teremtő ereje. Ha egy belgának sikerül, egy magyarnak miért ne sikerülhetne? Fontos, hogy ősszel már többen ott legyenek a felnőttcsapatuk NB I-es keretében, és pályára is kerüljenek. Csak az az átkozott eredménykényszer… De addig is lényeges, hogy egy szinttel feljebb, az U19-es bajnokságban edződjenek. Hogy kiből lesz két-három év múlva a következő Szoboszlai? Nem is egy játékosomban megvan ehhez a tehetség.”