Nyakon felül kezdődik a tehetség

Azt talán túlzás lenne állítani, hogy az egész ország megismerte Ominger Gergő, Posztobányi Patrik, Zuigeber Ákos vagy Kosznovszky Márk nevét, de az tény, hogy a magyar szurkolók szívükbe zárták az írországi Európa-bajnokságon ötödik helyet szerző, és ezzel a brazí­liai világbajnokságra kijutó U17-es labdarúgó-válogatottunk játékosait. Preisinger Sándor szövetségi edzőnek hároméves szisztematikus munkájába került a sikercsapat kialakítása.

Tökéletes az összhang a mester és a tanítványai között Fotó: Dömötör Csaba Forrás: Nemzeti Sport/Dömötör Csaba

A 2002-esek évjárat nem kiemelkedő, de azért átlagon felüli. Preisinger – az ötszörös válogatott egykori ­NB I-es gólkirály – tudta, hogy minden a közös munka során alakul ki.

„Az első pillanattól kezdve volt egy vízióm, arra összpontosítottam, hogy sikeresen szerepeljünk az Európa-bajnokságon. Először az elhivatott, alázatos, mentálisan alkalmas személyiségeket választottam ki külön-külön, majd megnéztem, működik-e közöttük az összhang, a kémia. És szerencsére működött, ahogy az Írországban ki is derült. Meccsről meccsre javult a csapat.

Az igazán éles pillanatokban nagyon odatették magukat, olyankor nem mondtak csődöt. Mondok egy példát: a belgáktól 4-2-re kikaptunk még Telkiben, az elitkörben, de akkor annak a meccsnek nem volt jelentősége, már előzőleg továbbjutottunk. Aztán Dublinban az ötödik helyért, egyszersmind a világbajnoki részvételért vívott mérkőzésen tizenegyesekkel legyőztük őket. Mert akkor az számított. Még mindig ez a jobb verzió – ha a lényegtelen meccseket esetleg elengedik, és a fontosakat hozzák –, mint a fordítottja.”

A kulcskérdés azonban változatlanul áll: mi lesz ezekkel a srácokkal 18 és 22 éves koruk között, amikor az átlagos magyar futballista elkallódik?

„Jelenleg ott van ez a garnitúra Euró­pa élvonalában. Kézben kell tartani a fiúkat a továbbiakban, nem szabad engedni szétszaladni a lovakat, és akkor egyre feljebb lépdelve is jók lesznek. Szupersztárok nem születnek nálunk, de azzá lehetnek kemény munka árán.

Itt jön be az akarat teremtő ereje. Ha egy belgának sikerül, egy magyarnak miért ne sikerülhetne? Fontos, hogy ősszel már többen ott legyenek a felnőttcsapatuk NB I-es keretében, és pályára is kerüljenek. Csak az az átkozott eredménykényszer… De addig is lényeges, hogy egy szinttel feljebb, az U19-es bajnokságban edződjenek. Hogy kiből lesz két-három év múlva a következő Szoboszlai? Nem is egy játékosomban megvan ehhez a tehetség.”