Dream Team a Mecsekalján

– Lőw Zsolti később érkezik, tegnap ünnepelte a születésnapját – közli egy bennfentes rendező fél négy tájban a PMFC-stadion öltözőfolyosóján, miközben már szépen gyülekeznek a Mészáros Ferenc, a PMFC Öregfiúk Egyesületének elnöke által az „Öreg”, azaz a 2017 decemberében elhunyt idősb Dárdai Pál emlékére megszervezett gálameccs résztvevői. Ám alighogy kimondja, máris betoppan a Paris Saint-Germain másodedzője, a 25-szörös válogatott, egykori újpesti kedvenc frissen, fiatalosan, és azt is megtudjuk, hogy április 29-én töltötte be a negyvenet.

Mészáros Feri, a főszervező – nekem Feri, hiszen harminc éve még láttam gólt lőni a Lokerenben – már ott tüsténkedik, szemüvegben, deresedő halántékkal, de ahogy elkezdődik a meccs, kiderül, tudása mit sem kopott, a PMFC-öregfiúk közül ő emlékeztet leginkább a hajdani, 21-szeres válogatott önmagára.

A korábbi magyar kapitány, a Hertha klublegendája még mindig jól bánik a labdával
Fotó: Nemzeti Sport/Koncz György

Dárdai Pali – maradjunk a Balaton partján nyaraló, s ennek megfelelően négerbarna korábbi Hertha-edző becenevénél – négy óra körül érkezik, hozza magával a csapata, a Dream Team szerelését, no meg a két fiát, Marcit (a német U17-es válogatott kapitányát) és a szintén a Hertha-utánpótlásban vitézkedő 13 éves Bencét. (Palkó, a legidősebb fiú füle begyulladt.)

– Nem volt egyszerű összeszedni a srácokat, sokan elmentek szabira, volt már jobb csapatunk is, meg olyan is, hogy harmincan összejöttünk, nem volt elég mez. Hogy milyen az élet az edzőség után? Nem tudom, mert még mindig edző vagyok, csak most élvezem a pihenést. Lemondtam egy-két ajánlatot, úgy tervezem, végigpihenem az évet. Az biztos, hogy októbertől lesznek újabb felkérések, amit az ember majd átgondol, de azzal sem lesz problémám, ha maradok a Hertha-utánpótlásnál. Én nem akartam a magyar válogatott edzője lenni, a Hertha felnőttcsapatáé sem, ezeket úgy erőltették kívülről, én becsülettel elláttam a feladatokat. Barátsággal váltunk el a válogatottól és a Herthától is. Nagyon szurkolok a magyar válogatottnak, a szlovákok elleni hazai meccsen dől el a továbbjutásunk – mondja Dárdai a kezdés előtt, aztán sípjába fúj a bíró.

A nyolcvanéves Garami József a kispadon, 315 válogatottság a pályán, ebből 255 a Dream Teamben, ennek megfelelő a játékképe.

Már a második percben kisebb fokú földrengést jelez a szeizmográf, amikor a hazaiak egyszeres válogatott, óvatos becslések szerint 120 kilós, 60 éves kapusa, Bodnár László hatalmasat vetődik egy beadásra, elcsípi a labdát, s ami a legmeglepőbb, fel is tápászkodik a gyepről.

Aztán kiszakad a gólzsák. A fiatalabb erőkből álló Dream Team első gólját Fogarasi Gergő szerzi, aztán Dárdai Marci varázsolja öccse kobakjára a labdát, és a kis Bence pompás csukafejessel küldi a jobb sarokba a másodikat. A srác lábán muzsikál a labda, a tekintete mindig fönt, sohasem a labdát nézi, hanem a lehetőséget, hogy kinek passzolhasson. Szakasztott Xavi, karcsúbb kivitelben.

A harmadikat Csoboth Kevin rúgja, a Benfica csatára csütörtökön ünnepelte tizenkilencedik születésnapját:

„A közelmúltban hívtak máshová, hogy hová, azt nem árulhatom el, de a Benfica nem engedett el, 2021-ig szól a szerződésem. Ősztől a Benfica B-ben játszom, a portugál másodosztály bőven megüti a magyar NB I szintjét, agresszivitásban még erősebb is. Az, hogy most itt lehetek, fantasztikus élmény, köszönöm Dárdai Pálnak.”

Közben potyognak tovább a gólok, a negyediket Dárdai, a családfő bombázza be 25-ről, felrobban a lelátó, majd a gólszerző és Fehér Csaba is csapatot vált, és 7-0 után Fehér a meccs legszebb góljával szépít: 25-ről alányes a labdának, amely a lécet súrolva vágódik az édesapját, Király Gábort felváltó Király Matyi kapujába.

– Jó tíz évet késett ez a gól – mondja mosolyogva az újpesti, később bredai, eindhoveni legenda.

Jobb későn, mint soha.