Magyarország 2024-ben sakkolimpiát rendezne

Két hónapja sincs még, hogy Szabó Lászlót — aki egyben a Magyar Paralimpiai Bizottság első embere — választották meg a Magyar Sakkszövetség elnökének. Az új vezetőség sakknyelven szólva zavaros állást örökölt, ám máris soha nem látott húzást fontolgat: hazánk 2024-ben sakkolimpiát rendezne. A félhivatalosan elnöki tanácsadói szerepkört betöltő Kállai Gábor nagymester segítségével vettük számba a teendőket.

Lékó Péterre játékosként és edzőként is számítanak Fotó: MTI/Trebitsch Péter

– Sakkozóként pontosan tudom, mindenki megelégedésére szinte lehetetlen cselekedni, mégis úgy jellemezném az új elnökség fogadtatását, hogy a sakktársadalom fellélegzett – vág bele Kállai Gábor.

– Tényleg áldatlan állapotok jellemezték a szövetséget. Az átláthatatlan működés következtében elapadt az állami finanszírozás, a több mint háromszáz tagszervezetünk bizonytalanságban működött, az előző évet pénzügyileg sem tudta lezárni az előző vezetőség, mi több, még a válogatott játékosoknak is tartozott a beígért javadalmazással az olimpiai szereplés után. Az elnökség megítélésének az is használt, hogy nem valamelyik szekértáborhoz tartozó jelölt nyert, hanem Szabó László úgymond a sportágon kívülről, ám a sakk iránti nagy tisztelettel és empátiával érkezett.

– Mögötte olyan kiváló szakemberek sorakoztak fel, mint Sterbenz Tamás, a Testnevelési Egyetem rektorhelyettese, aki a sportban jellemzően a kosárlabda berkeiből ismert, pedig régóta rajong a sakk iránt is. Aztán Fogarasi Norbert, a Morgan Stanley cég vezérigazgatója, Nádasi Tamás, az Aquaprofit, egyben a nagykanizsai egyesület elnöke, Csom István olimpiai bajnok, Flumbort András ügyvéd, nagymester, aki éveken át egyengette pályafutását. S nagy örömünkre szolgál, hogy Ribli Zoltán, akit a legtöbben arról ismernek, hogy olimpiai bajnok és kétszeres világbajnokjelölt, de egyben az osztrák sakk felvirágoztatóját is tisztelhetjük benne, szakfelügyelőként végre a magyar utánpótlásért dolgozhat a jövőben. Azt gondolom, a szellemi háttér tehát adott a sikeres munkához.

Közbevetjük, hogy a névsorból kimaradt Portisch Lajos, pedig a felsorolást vele illene kezdeni, annál is inkább, mert az olimpiai bajnok, nyolcszoros világbajnokjelölt klasszis, a Nemzet Sportolója, bár jelentkezett a feladatra, az előző elnökségtől nem kapott megbízatást a szövetségi kapitányi posztra.

– Természetesen mi is úgy gondoljuk, Portisch nagymesternél nem lehet avatottabb vezetője a magyar válogatottnak. Ám, hogyan is fogalmazzak, ahhoz, hogy ő kapitányként álljon a csapat élére, más feltételeknek is teljesülniük kell. Ha minden együtt áll, akkor már az októberi Európa-bajnokságra ő kíséri a csapatot Batumiba – mondta árnyaltan Kállai Gábor.

Nos, feketén-fehéren arról van szó, Portisch Lajosra illetlenség lenne olyan együttest bízni, amelynek esélye sincs az éremszerzésre.

Az új elnökség tehát a régi problémával szembesül: miként vegye rá legjobbjainkat arra, hogy szerepeljenek a válogatottban. Nehezíti a dolgát, hogy idén Lékó Péter betölti a negyvenet, Almási pedig nála is idősebb, így csak hullámzóan ambicionálják a versenysakkot, a Belgrádban élő Rapport Richárdnak pedig megbillent a kapcsolata a magyar sakkozással, amit feltétlenül helyre kell állítani.

Lékó Péterre játékosként és edzőként is számítanak
Fotó: MTI/Trebitsch Péter

– Almási Zoltánt, úgy érzem, nem lesz könnyű meggyőzni, Lékó Péterre viszont mindenképpen szüksége van a magyar csapatnak. Tévedés, hogy közte és Rapport Richárd között az első tábla vita tárgyát képezné. Ha Lékó Péter ebben a pozícióban csupán ötven százalékot teljesít, az futballnyelven olyan fegyvertény, mintha Messit vagy Ronaldót kikapcsolják a játékból. Ám a legutóbbi olimpia is azt mutatta, Lékó Péternek „be kell magát játszania”, a nélkül ugyanis a tudása alatt teljesít. Idén is eddig csupán nyolc versenypartit váltott, ami bizony kevés.

Lékó elméleti felkészültsége közismert, miként az is, hogy azt egyre inkább edzőként kamatoztatja, a világelithez tartozó sakkozók közül például Anish Girinek is tartott már „mesterkurzust”.

– Lékót napjainkban az Emanuel Lasker óta a német sakkozás legnagyobb tehetségének tartott, csupán tizenöt éves Vincent Keymer edzőjeként tisztelik. Örvendetes, hogy egy nagy reménység útját egyengeti, ám mi azt szeretnénk, ha a tudását a magyar sakkozás szolgálatába állíthatná. Rapport Richárd mellől talán éppen egy ilyen alapos, felkészült mentor hiányzik, akinek a segítségével a közvetlen elitbe is betörhetne – lep meg eme kijelentésével Kállai Gábor, s amikor megkérdezzük, valóban elképzelhetőnek tartja-e, hogy Lékó és Rapport együtt dolgozzon, akkor határozottan kijelenti: – Abszolút, minden további nélkül. Mindkettőjükben mélyen gyökerezik a sakk iránti tisztelet és szeretet, s ez a legfontosabb feltétele az együttműködésüknek.

Kállai Gábor egy másik szenzációs bejelentéssel is szolgált: hazánk 2024-ben megrendezné a sakkolimpiát, amely ezerötszáz játékossal, a kísérőkkel együtt háromezer résztvevővel a világ egyik legnépesebb sporteseménye, s a sakknak világszerte nemhogy csökken, egyre nagyobb a presztízse.

Ez ki is jelöli a feladatokat a következő öt évre: ütőképes csapatot kell addigra kiállítani. Magyarország a nemzetközi szövetség, a FIDE világranglistáján – amelyet nemzetenként az első tíz sakkozó Élő-pontszámának átlaga alapján állapítanak meg – minden hányattatás ellenére még mindig az első tízben, a nyolcadik helyen áll. A generációváltást ugyan sokáig nem lehet halogatni, de Kállai Gábor szerint tehetségekben – különösen a lányoknál – nincs hiány.

– A hagyomány mellett a tudás is megvan még a magyar sakkozásban, az a szövetség feladata, hogy megfelelő működéssel felszínre hozza a szunnyadó értékeket – összegez Kállai Gábor.