Gyomorgörcs

Ilyenkor az ember gyomra ökölbe szorul a tehetetlen dühtől, az UEFA égbekiáltó cinizmusa láttán. Hatvanezer eurós pénzbírság, három zárt kapus meccs?

Craiova, 2019. augusztus 2. Arnold Hunter északír játékvezetõ a földön, miután a közvetlen közelében felrobbant egy pályára bedobott hanggránát a labdarúgó Európa-liga második selejtezõfordulójának visszavágójaként játszott Universitatea Craiova - Budapest Honvéd mérkõzésen Craiovában 2019. augusztus 1-jén. A gól nélküli döntetlent követõ tizenegyes-párbajban a Craiova 3-1-re gyõzött, a botrányos körülmények miatt a Honvéd megóvja a mérkõzést. MTI/EPA/Bogdan Danescu Fotó: Bogdan Danescu

Nyaralunk a családdal, ilyenkor megpróbálom kizárni a külvilágot, persze sikertelenül. Kanalazzuk a kehelyből a fagylaltot, amikor megszólal a fiam: „Apa, nem zárták ki a Craiovát.”

Kiesik a kezemből a kiskanál, pedig nem vagyok naiv, egy pillanatig sem bíztam benne, hogy a Honvédnek ad igazat az UEFA fegyelmi bizottsága, nem ismerek olyan esetet a futballtörténelemből, amikor magyar óvásnak helyt adtak volna, pláne olyankor, amikor az ellenérdekelt fél román. 1920. június 4-én sem adtak helyt, a Nagy-Trianon Kastélyban, pedig egy bizonyos gróf Teleki Pál nevű földrajztudós aránylag meggyőzően érvelt.

Ilyenkor az ember gyomra ökölbe szorul a tehetetlen dühtől, az UEFA égbekiáltó cinizmusa láttán. Hatvanezer eurós pénzbírság, három zárt kapus meccs? Vajon ezzel most ki van segítve a Honvéd? Mindez kicsit az NB I 1983-84-es idényének hajráját idézi, amikor a bundázó Honvédtól éppen annyi pontot vontak le (ötöt), hogy még azért bajnok maradjon. (Akkor haszonélvezők voltak, most kárvallottak.)

Persze azért – miközben pokolra kívánjuk az UEFA-t a fegyelmi bizottságával együtt, ne feledkezzünk meg a Honvéd-vezetők vétkéről sem. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a hanggránát felrobbant Arnold Hunter játékvezetőtől húsz centire, én azonnal lehívtam volna a csapatot a pályáról. Mert azzal, hogy folytatták a játékot, legitimálták a craiovai szurkolók brutalitását, Hunter bíró totális alkalmatlanságát és a helyi csendőrparancsnok ócska kifogását. (Hogyha lefújják a meccset, akkor nem tudja garantálni, hogy nem tódul be húszezer félőrült hazai fanatikus a pályára.)

És ettől kezdve a Honvéd óvása számomra kissé álságos. Ha megnyerjük a tizenegyespárbajt, akkor minden klassz, nem volt hanggránát, bozgorozás, semmi, örüljünk a továbbjutásnak? Ha meg elbukunk, akkor jajgatunk?

Mendelényi Dániel nagyon jólfésült, szalonképes, udvarias klubtulajdonos, de abban biztos vagyok, hogy mindez a politikailag kevésbé korrekt, helyenként a néhai Torgyán Józsefet idéző George F. Hemingway idején nem történhetett volna meg. A mellesleg játékvezetői vizsgával is rendelkező „Hemi” úgy lehívja a pályáról a csapatot, mint a pinty.