Csont és ízlés

Ha létezik lerágott csont, akkor az az Aranycsapat és környéke. Már persze olyankor, ha ugyanazokat az unásig hallott sztereotípiákat nyüstöli a szónok.

Ha létezik lerágott csont, akkor az az Aranycsapat és környéke. Már persze olyankor, ha ugyanazokat az unásig hallott sztereotípiákat nyüstöli a szónok. Hétfőn vándorkiállítás nyílt a Testnevelési Egyetem aulájában Arany pillanatok címmel, amely az Aranycsapat tagjainak, illetve edzőjének relikviáit mutatja be a felcsúti Puskás Intézet gyűjtésében. Hemzsegnek az egyedi darabok Kocsis Sándor ezüst hamutartójától – amit a Barcelonától kapott búcsúmeccse alkalmából – Sebes Gusztáv első párttagkönyvéig és az 1953-as, angolok elleni 6:3 taktikai utasításait megőrző kockás füzetig.

A gyűjtemény valóban páratlan, miként az a félórás beszélgetés is, amelyet Tarlós István főpolgármesterrel, a kiállítást megnyitó egyik szónokkal volt alkalmam megejteni a nyilvános aktust követően. Nos, Tarlós István olykor elérzékenyülve kilépett a sablonok, már-már kötelező politikusi klisék labirintusából. Hogyne lépett volna ki, amikor elmesélte, hogy reggelente, első elemistaként az ötvenes évek derekán úgy oldotta az iskolába menés és a közelgő dolgozat okozta stressz szorongását, hogy – latinos lévén – időmértékes versbe szedte Buzánszky, Lóránt, Lantos és a többi hérosz nevét Puskásig és Cziborig, és az Aranycsapat összeállítását mormolta magában, amíg be nem ért a suliba. Tarlós István azt is elárulta, hogy a frissen megnyitott Népstadionban személyesen tombolta végig a 6:3 visszavágóját, a még az évszázad mérkőzésénél is csodálatosabb 7:1-et, 1954. május 23-án. Az a Tarlós, aki maga választotta ki III. kerületi polgármester korában a 2002-ben elhunyt Hidegkuti Nándor sírhelyét az Óbudai temetőben, közvetlenül négy nagyszülője nyughelye szomszédságában. És az a Tarlós István, aki annak idején maga is védett a Csillaghegyi MTE csapatában, ahol a négy Esterházy fivér közül hárman is klubtársai voltak.

Lerágott csont? Ugyan már! Csak ízléssel kell tálalni!