Edzőpartnereket keres a magányos óriás

Nincs könnyű helyzetben a 205 centiméter magasra nőtt, 140 kilós szumózó, Pap Arnold. A pécsi illetőségű, huszonhét éves sportoló ugyanis gyakorlatilag egyedül készül és ennek ellenére – komoly helyi edzőpartnerek hiányában – is versenyben van a nem olimpiai sportágak következő, 2021-ben, az Egyesült Államokban esedékes versenyeire történő kijutásra.

– Eredetileg a birkózás kötött le, ott értem el számottevő sikereket – felelte érdeklődésünkre a 140 kilós óriás. – Tíz éves voltam, amikor az általánosban tartottak egy rövid bemutatót, engem pedig megragadott a birkózás. Szerencsére a szüleim támogatták a választásomat. Már akkor is 65 kilós gyerek voltam, az átlagot meghaladó súlyt és magasságot az apai dédapámtól örököltem meg bátyámmal együtt.

– Milyen sikerekkel szerepelt választott sportágában?

– A Pécsi Birkózó Sportegyesületben kezdtem, amely később nevét Mecsekaljai Birkózó SE-re változtatta. 2008-ban a serdülő Ob-n 3. lettem, két évvel később pedig a kadet bajnokságot ötös körmérkőzésen sikerült megnyernem. Ekkor már +100 kilóban léptem szőnyegre. Tizenhárom év után lett ismét Pécsnek országos bajnoka birkózásban; az előző aranyérmet éppen az akkori edzőm, Turányi Ferenc szerezte.

– Egy ideig meredeken ívelt felfelé a pályafutása.

– 2013-ban, Macedóniában a junior Eb-n 5. helyen végeztem, majd 2014-ben megkeresett a Budapest XVI. kerületében működő Kertváros SE akkori elnöke, Bacsa Péter, aki a birkózás mellett szumózóként is számított rám. Így bekerültem a felnőtt kötöttfogású válogatott keretbe és néhány évig párhuzamosan versenyeztem mindkét sportágban. Ennek 2017-ben egy térdsérülés vetett véget. Kötöttfogásúként elindultam a csapatbajnokságon szabadfogásban, talán nem kellett volna. Pedig abban az évben 21 meccsemből tizennyolcat megnyertem. Hosszú kényszerszünet következett, közben a testsúlyom is felugrott 125-ről 138-ra. Számomra ezzel be is fejeződött a birkózás, maradt a szumó.

– Ott milyen eredményeket sikerült felmutatnia?

– Szerencsére voltak és vannak motiváló részsikereim. Már 2015-ben, 115 kilóban a felnőtt Eb-n második lettem, majd 2016-ban az U23-as korosztály kontinensbajnokságán kiharcoltam az első helyet. A 2017-es év a rehabilitáció miatt elveszett, a 2018-as Eb-n +115 kilóban pedig meg kellett elégednem a 7. hellyel.

– 2019-ben, túljutva a mélyponton, ismét javított mérlegén.

– A négy kvalifikációs erőpróba közül háromról éremmel térhettem haza, ráadásul a Japánban megrendezett világbajnokságon a +115 kilósok között az ötödik helyen zártam. Ennek megfelelően pillanatnyilag az előkelő, 3. helyen állok az európai ranglistán, ettől függ a Világjátékokra való kijutásom, de a továbbiakkal kapcsolatosan teljes a bizonytalanság.

– Pécsen él, ahol nincsenek komoly edzőpartnerei. Hogyan lehet így felkészülni a nemzetközi erőpróbákra?

– Olyannyira egyedül vagyok, hogy saját magamat edzem, egyetlen partnerem pedig a 160 kilós bátyám, akit úgy kell rábeszélni, hogy tologassuk egy kicsit egymást. Ő egyébként mindig szívesen a rendelkezésemre áll. A súlyzózással és a futással ugyanis nem lehet pótolni a szőnyegmunkát. Talán a közeljövőben lesz előrelépés, amennyiben a már létező Pécsi Sumo Klubnak sikerül befogadó termet találnunk. Jelentkezők már lennének, elsősorban a birkózók közül, de most ez a téma is hátrébb sorolódott az egészségügyi gondok miatt.

– Szülővárosában hosszú távra tervez?

– Igen, alapvetően jól érzem magamat Pécsen. A Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft-nél kedvemre valómunkám van: üzemeltetési szakasszisztensi teendőket látok el. Menyasszonyommal, Szabó Zsófiával komoly családalapítási szándékunk van. Ha minden teendőmet sikerül beszorítanom a nap 24 órájába, akkor nagy ritkán hódolhatok szenvedélyemnek, a horgászásnak is.