Messitől Zidane-ig sokakkal játszott

A 29-szeres válogatott labdarúgó, Kenesei Krisztián szögre akasztja a futballcipőjét. A 43 éves, az MTK-val kétszer, a ZTE-vel egyszer bajnokságot nyerő csatárral egy ellentmondásos korszak, a rendszerváltás utáni három évtized emblematikus játékosa vált pályát, de a sportágtól nem szakad el.

Örül, ha kiszabadulhat a bezártságból Fotó: Mirkó István

– A szívem még vinne tovább, de itt ez a karantén, nehéz lenne újrakezdeni. Elmúltam 43 éves, persze ha esetleg májusban folytatnánk, akkor még egyszer berúgnám a motort, de erre nem látok túl sok esélyt – mondta lapunknak Kenesei Krisztián, aki 1993-ban mutatkozott be az NB I-ben nevelőegyesülete, az MTK játékosaként.

Az első fordulóban debütált a Pécs ellen 16 évesen – ilyesmi manapság, amikor egy 23 éves játékos is zöldfülűnek számít, elképzelhetetlen –, aztán legközelebb a kilencedik fordulóban kapott lehetőséget a Haladás ellen. – Gellei Imre a hatvanadik percben becserélt, tíz perc múlva Zsivótzkytól jó labdát kaptam, és fordulásból, egyből bevágtam a hálóba. Ezzel lett 2-2, végül 3-2-re győztünk – emlékezett a csatár.

Idővel a válogatottban is bemutatkozott, 2000. március 29-én Debrecenben, a Lengyelország elleni barátságos mérkőzésen, Bicskei Bertalan kapitánysága idején. Kirobbanthatatlan azonban a Gellei-korszakban lett, amikor a 2004-es Európa-bajnokság valamennyi selejtezőjén pályára lépett.

– Talán már az eddigiekből is kiderült, hogy összes edzőm közül Gellei Imre volt a kedvencem, s talán az sem kizárt, hogy neki meg én – folytatta „Kenő”. – Abban a selejtezősorozatban igazán közel kerültünk ahhoz, hogy legalább a pótselejtezőt jelentő második helyet megcsípjük a svédek mögött. Az utolsó előtti fordulóig ott voltunk a második helyen, és már csak a lettek elleni idegenbeli meg a lengyelek elleni hazai meccs volt hátra. Erre Rigában kikaptunk 3-1-re, majd itthon is alulmaradtunk 2-1-re a lengyelekkel szemben, negyedikek lettünk a csoportban. Életem nagy csalódása volt.

Örül, ha kiszabadulhat a bezártságból
Fotó: Mirkó István

Persze Kenesei párját ritkítóan hosszú karrierje nem csak csalódásokból állt. Máig emlékszünk arra a varázslatos estére a Puskás Ferenc Stadionban, amikor a Bozsik Péter által vezetett Zalaegerszeg 1-0-ra legyőzte a Manchester Unitedet.

– 2002. augusztus 14. a dátum, hogyan is feledhetném – merengett Kenesei. – A BL harmadik selejtezőkörében a Unitedet fogadtuk. És a 91. percben Koplárovics Béla berúgta a meccs egyetlen gólját! Beckhamék durcásak voltak, nem is cseréltek mezt velünk a meccs után. A visszavágó? Kaptunk egy ötöst, én tudtam, hogy nem szabad túlzottan reménykednünk, óriási volt a tudásbeli különbség. Amikor kimentünk melegíteni a gyepre, egyszer csak kibújtak az automata locsolók, és elkezdték spriccelni a vizet. Ilyesmit én addig még sehol sem láttam, azt mondtam magamban, mit keresünk mi itt, ahol még ilyen locsolóberendezésre is futja…

Kenesei most még hivatalosan az NB III-as Komárom labdarúgója – itt is Bozsik Péter az edzője –, de már tervezi a jövőjét.

– Megszületett a második fiam is, újból fiatal apuka vagyok – jegyezte meg.

– Az MTK-nál most is dolgozom, az egyéni képzéseket irányítom, és Komáromban is kaptam ajánlatot. Ezt a koronavírus-járványt már nagyon unom, nehezen bírom a bezártságot. Ilyenkor felidézem az emlékeimet, amelyek, szerencsére, számosak. Játszottam ­Beckham, Keane, Giggs, Messi, a brazil Ronaldo, Figo, Zidane, Ibra ellen, a legnagyobbak közül csak C. Ronaldo maradt ki, nem érzem torzónak a pályafutásomat. Jó lett volna kijutni egy Eb-re, de azt 2003-ban elpuskáztuk. Ezért jelentett sokunkkal együtt nekem is kárpótlást a 2016-os franciaországi menetelés.