Pótcselekvések

Ütemtervet készített az Európai Kézilabda-szövetség. Nem most, már egy hete, és állítása szerint nagyon körültekintően járt el. Minden körülményt figyelembe véve jelölte ki a férfiak és a nők BL-döntőinek az új időpont­jait augusztus végére, illetve szeptember elejére. Közben persze naponta jelentek meg hírek nemzetközi sportesemények törléséről, jobb esetben elhalasztásáról, ám a kézilabda európai vezetői roppant magabiztosan jelölték ki az új dátumokat.

A FIBA Europe, azaz a kosárlabdázók elöljárói még kevésbé vettek tudomást napjaink megváltozott világáról. Bár a nemzeti bajnokságokat a legtöbb helyen, így nálunk is befejezettnek nyilvánították a szövetségek, a FIBA annyira derűlátó, hogy minden sorozatában görcsösen próbál konkrét, a mához minél közelebbi időpontokat találni. Holott ma nincs ember a földkerekségen, aki meg tudná mondani, pontosan mikor indulhat újra a normális, hétköznapi élet. Az egyik országban előbb kezdődhetnek el az edzések, a másikban később, előbbi már csúcsformába lendülhet, amikor az utóbbi még csak az erőgyűjtésnél tart – nem lesz könnyű szinkronba hozni egy egész kontinenst, és az adminisztratív kihívásokról még nem is beszéltünk.

Ez a FIBA volt az, amely megbüntette a Sopront és a Rigát, mert nem álltak ki egy olasz csapat ellen a női Euroliga csoportkörének utolsó fordulójában, majd egy héttel később éppen az olaszországi helyzetre hivatkozva felfüggesztette a sorozatot. És ez az a FIBA, amelynek a versenynaptárában még mindig ott szerepel – a sport porondján csaknem páratlanul – az augusztusi U20-as női Európa-bajnokság, amelynek Sopron lenne a házigazdája. A szövetség nem hajlandó konkrét választ adni, amikor a szervezők azt kérdezik, nem kellene-e halasztásról vagy törlésről tárgyalni, mert még reménykedik, ráér erre majd júniusban. Történik ez úgy, hogy a hivatalos álláspont szerint akkoriban tetőzik majd a járvány Magyarországon. És történik ez úgy, hogy nem lehet szerződni szállodákkal, éttermekkel vagy éppen a csapatokat szállító buszos cégekkel, mert jelenleg nem működnek, senki sem tudja, mikor nyithatnak ki újra, illetve maguk sem sejtik, túlélik-e egyáltalán a járvány okozta gazdasági válságot, azaz szervezőmunkát végezni nemcsak ma lehetetlen, hanem két hónap múlva is az lesz.

Létezik egy bölcs mondás: ha Istent meg akarod nevettetni, mesélj neki a terveidről. Ha innen nézzük, akkor a sportban az ilyen magabiztos tervek és remények egy sajátos szórakoztató műsor epizódjai. Ám a józan észből kiindulva ezek csupán szánalmas pótcselekvések, amelyekkel az érintett vezetők saját magukat járatják le. A helyzet pedig sokkal szomorúbb annál, hogy jót nevessünk ezen az egészen.