Puskásék gyárlátogatással hangoltak

Hetven évvel ezelőtt labdarúgó-válogatottunk a Csehszlovákia elleni barátságos mérkőzésre készült, első fellépésére az 1950-es esztendőben, ami egy nappal előzte meg május 1-jét, és ettől sem függetleníthette magát. Már formálódott az Aranycsapatunk, de azért még jó néhány fogaskerék nem került a helyére.

Amikor meglelték Hidegkuti posztját, minden a helyére került az Aranycsapatban Fotó: MTI/Komlós Tibor

Amikor meglelték Hidegkuti posztját, minden a helyére került az Aranycsapatban
Fotó: MTI/Komlós Tibor

Válogatottunk ünneprontónak bizonyult, mert még becsületgólt sem engedélyezett a hazaiaknak, 11-0-ra nyerte meg a meccset, pedig a második félidő elején egy időre Henni átállt a vasutasok kapujába, a nemzeti csapatban Gellér váltotta. A válogatottban addig nyolcszor szerepelt Hidegkuti három gólt szerzett, vagyis meghálálta a bizalmat, és Sebes nem látott okot arra, hogy négy nap múlva a Csehszlovákia elleni április 30-i találkozóra változtasson a Dunakeszin összeállt csapaton.

Az ország közben május 1-jére készült; a hangulatot leginkább Papp László veretes nyilatkozata adja vissza: „Hangosan kell beszélnünk a békéről, mert az imperialista csirkefogók is hangosan beszélnek a háborúról. Velük szemben nyomatékosabb érv a kemény ököl, mint a szelíd vitatkozás” – mondta a Londonban az első olimpiai aranyát (a háromból) már begyűjtött ökölvívónk – vagy mondatták vele, ezt már nem tudhatjuk.

Labdarúgó-válogatottunknak a vasárnapi mérkőzés komoly erőpróbának ígérkezett, hiszen a vendégek egy évvel korábban az Európa-kupában Prágában 5-2-re megvertek bennünket. Sebes Gusztáv ezen a mérkőzésen debütált szövetség kapitányként, vagyis a bemutatkozása balul sült el, de utána öt győzelmet és két döntetlent jegyzett a nemzeti csapattal. A Csehszlovákia elleni találkozón tehát kilencedik alkalommal ült a kispadon.

A Megyeri úton telt ház, 47 ezer fő fogadta a csapatokat, az óra fölött Sztálin képe, mellette pedig két oldalról Rákosi Mátyásét és a csehszlovák főkolompos kommunista Klement Gottwaldét helyezték el. A meccs azért nem lett ilyen kiegyensúlyozott, mert 5-0-ra nyertünk, Puskás és Kocsis 2-2, Szilágyi I egy góljával. Ám a csapat játéka csak azután indult be, hogy a 40. percben Babolcsay helyére bejött Szilágyi, és akkor Budai, Kocsis, Szilágyi I, Puskás, Hidegkuti összeállításban rohamozott a csatársorunk. Vagyis Hidegkuti megint elkerült a középcsatár posztjáról. A sajtó az ötgólós győzelem dacára fanyalgott, hogy ez a játék két hét múlva kevés lesz osztrákok ellen, és igaza lett, mert május 14-én Bécsben 5-3-ra kikaptunk.

Sebes Gusztávnak meg kellett kevernie a lapokat. A bécsi meccs után Balogh II Sándor és Bányai Nándor nem került be többet a válogatottba, de Babolcsay Györgynek is már csak epizódszerep jutott. A kapuban a Práterben többször is hibázó Henni Géza pozíciója megrendült, s amit nem gondolnánk, Szilágyi I Gyula is már csak négyszer szerepelt a címeres mezben. A kegyvesztett Deák Ferenc számára nem volt visszaút. Mivel Rudas Ferenc a márciusi lábtörése után már nem került vissza a keretbe, a jobbhátvéd posztján megnyílt az út Buzánszky Jenő előtt, aki csak 1950 őszén játszotta az első meccsét címeres mezben. Grosics Gyula, Zakariás József és Czibor Zoltán a 40-es évek végén már szerepeltek a legjobbak között, és 1950 végére vissza is kerültek a válogatottba, így lassan összeállt az Aranycsapat.