Ki lesz a pólósok pólósa? A győztes biztos megérdemli a trófeát

Nem túlzás, hogy a Magyar Nemzet, a Nemzeti Sport és az Origó közös játékának A pólósok pólósa címet adtuk. Illetve több ez játéknál, hiszen megfellebbezhetetlen szaktekintélyeket, olimpiai bajnokokat, szövetségi kapitányokat, mesteredzőket kértünk fel arra, hogy válasszák meg minden idők tíz legjobb magyar vízilabdázóját. A következő napokban történeti sorozatban idézzük fel emblematikus sikersportágunk aranykorszakait és bálványait, azaz a jelölteket, a jövő héten pedig ismertetjük az eredményeket.

Print

Amikor felmerült a valaha volt legjobb magyar pólós megválasztásának gondolata, gyorsan elvetettük a szakírói szavazás gondolatát. A póló nem olyan, mint a futball, ehhez nem ért mindenki, ez speciális sportág, itt nincs tízmillió szövetségi kapitány. A hiteles végeredmény megszületéséhez hiteles szakemberekből álló grémiumra van szükség, ezért állítottuk össze a szavazói kört az összes, még élő 1976-os és korábbi olimpiai bajnokból, a köztünk lévő szövetségi kapitányokból és BEK/BL-győztes szakvezetőkből. (A Kemény-éra háromszoros olimpiai aranyérmes játékosait azért hagytuk ki, mert ők még a ­montreali hősöket sem láthatták.)

Komoly létszámú, páratlan szakmai szürkeállományt felvonultató grémium jött össze, ám jellemző a feladat nagyságára és bizonyos értelemben vett megoldhatatlanságára, hogy többen köszönettel visszautasították a felkérést. Még úgy is, hogy garantáltuk: az egyéni tízes listákat nem hozzuk nyilvánosságra – az óhatatlan sértődések elkerülése végett –, csak az összesített végeredményt. Akadt olyan, momentán egy másik kontinensen dolgozó szakember, aki arra hivatkozott, csapatjátékban nem lehet egyéneket kipécézni, egy másik legendás pólós – innen, Zürichből – pedig a kérés kézhezvétele után egy héttel mentegetőzve felhívott: leírt egy papírlapra harminc nevet, de képtelen összehozni a tízes listát, mert tizenötnél kevesebbre nem tudja leszűkíteni a létszámot.

Valóban embert próbáló volt a feladat. És jellemet próbáló is.

A többség nem válogatta be önmagát a pólós Dream Teambe, de olyan is akadt, aki „szerényen” az örökrangsor második, illetve harmadik helyére tette magamagát. (Az elsőre senki…) Szíve joga, miért is ne? A szóban forgó két urat soha nem is vádoltuk a túlzott szerénység karakterhibájával. De talán éppen ezért (is) szeretjük őket olyan nagyon. Végül befutottak a szavazólapok – több mint egy tucat, így bőven reprezentatív a voksolás –, kialakult a végső sorrend. És bár nem akadt két egyforma tízes lista, a végeredmény – csodálatos módon – meg fog egyezni azzal, amit minden bizonnyal a szurkolók is kialakítottak volna.

A győztesre senki sem fogja azt mondani, hogy nem érdemli meg a trófeát.