A visszatérő reflexek nyomában

A debreceni egyetemi hallgató, Hetényi Zoltán is újrakezdte az edzéseket.

Mindkét fronton jól teljesít Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Kiss Annamarie é

Hetényi Zoltán élete alaposan átitatódott az agráriummal. Amikor a DEAC jégkorongcsapatának kapusa kilépett a debreceni jégcsarnok kapuján, a felhőkre tekintett. – Végre megjön az eső? – fordult felém. – Inkább elmegy – nyugtattam meg laikusként. A kiváló jégkorongkapus a Debreceni Egyetem vadgazdálkodási szakának másodéves hallgatója. Ez utóbbi annak köszönhető, hogy az egyetem felvállalta a gazda (főszponzor) nélkül maradt jégkorongszakosztály támogatását.

A történet 2018-ra kanyarodik vissza: a Debreceni Hoki Klub elnöke, Fodor András felvetette a debreceni egyetemnek, hogy az amerikai egyetemi sportfinanszírozás alapján látnak-e ­fantáziát a jégkorongcsapat működtetésében. Az egyetemnek megtetszett az ötlet, olyannyira hogy minőségi együttes kialakítását tűzték ki célul, tárgyalásokat kezdeményeztek a nem debreceni játékosokkal, így került a képbe az akkor a visszavonulásán töprengő kapus. Hetényi Zoltánnak felajánlották az egyetemi tanulás lehetőségét is, így lett a DEAC jégkorongkapusa a Debreceni Egyetem vadgazdálkodási szakának hallgatója.

Mindkét fronton jól teljesít
Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Kiss Annamarie

Hetényi meghálálta a bizalmat: komoly érdemei vannak abban, hogy a DEAC tavaly bejutott az Erste Liga elődöntőjébe, idén pedig annak kapujában vérzett el a Csíkszeredával vívott meccsek után. Az ottani szurkolók egyébként – egy-egy sikeres védése után – megtapsolták az erdélyi érzelmeiről is ismert Hetényit.

A járványhelyzet sem zökkentette ki a kiváló kapust. Hetényi otthon edzett – mindent megtett, amit a négy fal között lehet művelni: fekvőtámaszokat nyomott, húzódzkodott, felüléseket végzett, olykor futott a Nagyerdőben. Persze tanult is: az idei vizsgáiból ötöt már letett. Még kettő van hátra, aztán jöhet a szünidő. Mármint az egyetemen, mert amióta erre lehetőség van, már jégkorongedzéseket – sőt kapusedzéseket – is tartanak. Adódik a kérdés, vajon ilyen hosszú szünet után nem kopnak meg egy kapus reflexei? – De bizony, viszont már kezdenek visszajönni a speciális kapusedzések hatására – tudtuk meg Hetényitől.

Debrecenben komolyan veszik a jégkorongsportot, a sportágnak nagy hagyományai vannak a városban. A helyi hoki legutóbbi harminc évéről nemrég könyv jelent meg. Ebben olvasható, hogy a klubot alapító atyák a befagyott debreceni csónakázótavon kezdték szervezni a sportéletet a pártállam utolsó évében. Később használhatták az akkor frissen épült műjégpályát, de szigorúan csak este kilenc óra után… A debreceniek hamar feljutottak a másod-, majd az első osztályba. Nagy könnyebbséget jelentett a kétezres években és a nemrégiben megépült jégcsarnok, ahol már normál időben edzhettek. 2014-től ­2017-ig a Mol, később az Erste Ligában szerepelt a DEAC, a mérkőzéseiket telt ház, azaz ötszáz néző előtt játszhatta.

Vissza a jelenbe! Hetényiék július közepén kezdik a közös edzéseket. – Sajnos nem érintett minket a bajnokság félbeszakadása, mert nem jutottunk túl az alapszakaszon – mondta szomorúan a kapus, majd – ahogy azt korábban jövendölte – mégis eleredt az eső. Nem tudom, hogyan vizsgázott a DEAC kapusa agrometeorológiából, de én látatlanban beírnám neki a jelest.