Már olvashatjuk is a mikrofon nagy művészét

Novotny Zoltánt valahogy mindenki szereti és tiszteli, nincs benne semmi megosztó.

Az a furcsa, hogy ő nem írt még könyvet. Magáról, a pályafutásáról, a tizenhárom olimpiájáról, a számtalan nagy világversenyéről és a rengeteg magyar és külföldi klasszisról, akiket megszólaltatott. Ugyanakkor őt ismerve érthető, hogy mégsem ragadott tollat, a személyiségéből adódik, hogy nem igyekszik a reflektorfénybe, mert az ő munkája nem róla, hanem a sportról, a sportolókról szól. Talán nem is hinné el, mennyire érdekes ő maga is.

Most mégis könyv született a Luther Kiadó gondozásában, ám nem tőle, hanem vele és róla, a címe pedig Sport, rádió, hit. Találó, ez a három szó lefedi Novotny Zoltánt, az újságírószakma élő legendáját, akit valahogy mindenki szeret és tisztel, nincs benne semmi megosztó. Ez kiderül azokból az interjúkból is, amelyekben Boda Zsuzsa beszélget Novotny Zoltánnal a címben jelzett három témakörről. A nevét hallgatva elsőként nyilván a sportújságírás ugrik be, ám ő annál nagyobb pályán játszott – és játszik még ma is, hiszen nyolcvanévesen is aktív, nap mint nap dolgozik. A közvetítései során is előbújt belőle a történelem–magyar szakos tanár, a szó legjobb értelmében remek népművelő is. Ennek a gyökereiről is sok szó esik a kötetben, és az olvasó bepillantást nyerhet egy sportriporter, egy vérbeli rádiós életének kulisszatitkaiba is, akit nem csupán a páratlanul kellemes orgánuma tartott évtizedekig a mikrofon mellett.

Boda Zsuzsa felkészült kérdező, végig érezni, hogy sokat tud Novotny Zoltánról, így a válaszok azoknak is rengeteg újat mondanak, akik évtizedek óta ismerik őt. Az előszóban a pályatárs és barát Vass István Zoltán ezt írja: „Ha manapság egy fiatal sportriporter azt kérdezné tőlem, »hogyan fejlődhetnék, mit kell még tanulnom?«, akkor azt tanácsolnám: hallgass sokat Novotnyt!”

Mától olvashatunk is Novotnyt. Megéri.