Szijjártó Péternek gyerekként Disztl Péter volt a példaképe

A Nemzeti Sport vendége volt Szijjártó Péter, aki beszélt a napi futóprogramjáról, a minisztériumban dolgozó volt sportolókról, és arról, lobbizik-e Dzsudzsák Balázsnál a Honvéd érdekében. Az interjúból az is kiderült, hogy a korábbi igazolt futsaljátékos külgazdasági és külügyminiszter játékvezetői vizsgát is tett, és amikor 1995–96-ban ösztöndíjjal Ohióban tanult, még ott is lengetett.

Szijjártó Péter visszatérő vendég a futógálákon

– Amikor szóba kerül külföldön a magyar külügyminiszter hajnali futása, összerándul-e az ottani biztonságiak gyomra?

– Országa válogatja, mennyire veszik szigorúan a személybiztosítást. Van, hogy egy fél hadsereg mozdul meg, van, hogy csak egy-két ember. Ehhez hozzá kell szokni. Itthon azt a megállapodást kötöttem a biztosításomat ellátó egység parancsnokával, hogy kerékpárral kísérnek. Ha egy mód van rá, külföldön is ezt a megoldást kérjük.

– A politikai, gazdasági tárgyalásai mellett miért volt fontos, hogy – például – Moszkvában felkeresse az orosz futballbírók főnökét, Kassai Viktort, Madridban a Real edzőközpontjában megkoszorúzza Puskás Ferenc szobrát, vagy Lisszabonban ellátogasson a Benficához?

– Akárhol járok, Új-Zélandtól, Kambodzsán át Dominikáig, a legismertebb magyar a mai napig Puskás Ferenc. Ez is jelzi, hogy nekünk, magyaroknak a sport óriási erőforrásunk. Az a terület, ahol nem az ország mérete, a GDP nagysága vagy a hadsereg ereje mondja meg, ki mennyire erős, hanem az emberi tényezők kerülnek előtérbe: a szorgalom, a kreativitás, a tenni akarás, az elkötelezettség. Érdemes építeni rá, hogy vannak magyarok a világban, akiknek a nevéhez olyan teljesítmények kapcsolódnak, amelyek nem evidensen kötődnek egy tízmilliós közép-európai ország polgáraihoz. Ezért is ügyelek rá, hogy a sportdiplomáciát beépítsem az eszköztáramba.

Szijjártó Péter visszatérő vendég a futógálákon

– Visszatérve a futásra: egy korábbi igazolt futsaljátékosnak nem hiányzik a labda?

– De, rettenetesen! Ám mostanra a foci megmaradt családi hobbinak. Hála istennek mind a két fiam futballőrült, viszont annak örülök, hogy elsősorban a magyar labdarúgást figyelik, azzal együtt, hogy nálunk is elmaradhatatlan kellék a Manchester United-, a Real Madrid- vagy a Juventus-szerelés.

– Igaz, hogy a futsal mellett a játékvezetéssel is megpróbálkozott?

– Jó kaland volt, nagyjából két évig tarthatott. Középiskolás koromban tettem le a vizsgát, a körzeti A osztályban kezdtem partjelzőként, majd játékvezetőként. 1995–96-ban ösztöndíjjal Ohióban tanultam, s még ott is lengettem. Odaát akkor kezdték felfedezni a „soccert”, szoros összefüggésben azzal, hogy 1994-ben az Egyesült Államok rendezte a futball-vb-t.

– Honnan a Honvéd iránti vonzalma?

– Gyerekkoromban kapus szerettem volna lenni, Disztl Péter volt a példaképem. Nem tudom a konkrét okát, így alakult. Ő akkoriban igazolt a Videotonból a Honvédba, s ha már Kispesten védett, nekem is a Honvéd lett a kedvenc csapatom, s ez így van a mai napig.

A teljes interjú itt olvasható el.