A sport, a rádió és a hit egységében éli az életét

Ha van hálás alany egy könyv megírásához, hát Novotny Zoltán bizonyosan az. Ezt a lehetőséget ismerte fel Boda Zsuzsa, aki az idén 80. születésnapját ünneplő sportriporterrel készült beszélgetéseit Sport, rádió, hit címmel könyv formában is megjelentette a Luther Kiadó gondozásában.

Novotny Zoltán 1940. május 19-én született, s érkezésének időzítésével keresztülhúzta édesapja terveit, akinek arra a napra a magyar–román válogatott labdarúgó-mérkőzésre volt jegye. Novotny egész gyermekkorát elkísérte a sport; mint akkoriban minden gyerek, focizott, aztán kosárlabdázott és pingpongozott is.

Az Apáczai Csere János Gimnázium­ban letett érettségit követően magyar–történelem tanári szakra jelentkezett, mert mindenképpen az ékes beszédre alapuló hivatást akart választani. Az egyetemi évek alatt felvételizett a rádióban meghirdetett bemondói helyekre – tizenhat aspiráns közül másodmagával felvették. Már bemondóként dolgozott, miközben a sportszerkesztőségnél külsősként foglalkoztatták. 1966-ban lett főállású sportriporter, két évre rá pedig már Németh Angéla olimpiai bajnoki győzelmét közvetíthette a mexikóvárosi olimpiáról.

Novotny elsősorban sportriporter, de nem csak ebben a műfajban állt helyt. Mindenkinek a sok olvasást, a háttér-információk folyamatos gyűjtését javasolja, mert így lehet színesíteni a műsorokat és kitölteni az esetlegesen adódó holtidőket. Tizenhárom nyári olimpia mellett mintegy 240 világ- és Európa-bajnokságról tudósított. Hihetetlenül gazdag pályafutása, mindmáig rengeteg teendője mellett is folyamatosan szakít időt az élet értelmén, a hit alapigazságain való elmélkedésre. Ehhez már gyermekkorában megkapta az alapokat; rendszeresen imádkozott, a Bibliát olvasgatta, vasárnaponként pedig templomba járt. „Tudom, hogy van valaki, aki fogja a kezem, aki segít, vezet és erőt ad, de a hitért meg kell küzdeni” – vallja.

Munkája mellett sok-sok – például a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Sportújságírók Szövetsége, a Protestáns Újságírók Szövetsége mellett vállalt – társadalmi megbízatását egy Márai-idézettel magyarázza: „az utaknak értelmük van, de ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt”.

„Istenhívő embernek vallom magam – a Biblia iránymutatását teszem az első helyre. Ha mi, emberek a mindennapjainkat a tízparancsolat, a hegyi beszéd és Pál apostol szeretethimnusza alapján próbálnánk eltölteni, jobb lenne a világ” – ezek már az útravalónak is beillő szavai.