A koronavírus elintézte: Korsós Attila 48 évesen visszatért

Vasárnap az NB III-as Ménfőcsanak–Szabadkikötő meccsen a hazaiak technikai vezetője, a korábbi 11-szeres válogatott Korsós Attila is pályára lépett, mert a koronavírus-járvány miatt elfogytak a játékosok a csapatából. A 48 évesen reaktivált labdarúgóval beszélgettünk a furcsa, rendkívüli helyzetről.

– Tudja, miért érte meg? Azért, mert erről majd mesélhetek az unokáimnak, hogy nézzétek, a papa 48 évesen még NB-s meccsen játszott – mesélte lapunknak Korsós Attila, aki egyébként a harmadosztályú Ménfőcsanak elnökségi tagjaként és technikai vezetőjeként dolgozik. – Más ennyi idősen járni alig bír, én viszont még föl tudtam menni a pályára, ami jó érzés volt.

Ez volt a kellemes oldala annak, hogy a 11-szeres válogatott támadó, az Újpest legutóbbi, 1998-as bajnokcsapatának tagja 48 évesen visszatért, az ehhez vezetett okok azonban kellemetlenek voltak. Tizennégy koronavírusos labdarúgója van a Ménfőcsanaknak, amely emiatt el akarta halasztani a múlt vasárnapi, Szabadkikötő elleni bajnokiját, ám az ellenfél ebbe nem egyezett bele, ezért játszani kellett. A tartalékos Ménfőcsanak 6-0-s vereséget szenvedett Korsóssal a védelme közepén (és a szintén korábbi élvonalbeli, 43 éves Vayer Gáborral a pályán, akit a 35. percben kiállítottak).

Korsós Attila (középen) csak egyet edzett a csapattal, mielőtt tétmeccsen tért vissza – Fotó: Facebook / Esk Ménfőcsanak Foci

– Én ajánlottam föl, hogy játszom. Nem azért vállaltam, hogy bekerüljek az újságokba, csak a csapatért tettem – árulta el Korsós, aki a profi futballt 32 évesen hagyta abba, véres vizelettel jelentkezett veseprobléma miatt, de megyei szinten 2015-ig folytatta a játékot, mostanában viszont többnyire csak öregfiúk találkozókon lépett pályára. – Felhoztunk öt ifistát a felnőtt keretbe, mert csak így voltunk meg létszámban. Ekkor mondtam, hogy inkább játszom, mégse húszkilós gyerekekkel kelljen kiállni.

Nem vagyok én már ide való, de a Ménfőcsanak egy kis egyesület, az itteni fiatalokon fizikailag átgázoltak volna, és ezzel nem akartuk elvenni a kedvüket a játéktól.

Nem voltak új keletűek a problémák Ménfőcsanakon, már október első felében a Nagykanizsa ellen sem tudtak a teljes csapattal kiállni, és azóta a négy NB III-as bajnokiját 19-1-es összesített gólkülönbséggel veszítette el a klub. Ugyanakkor az, hogy Covid-fertőzéssel van dolguk, csak később derült ki. – Először azt hittük, hogy megfázott a csapat, mert csúnya, hideg, szeles időben edzettünk. Ha nem kerülünk össze a másodosztályú Haladással a Magyar Kupában, ami miatt kötelező volt tesztet végeztetni, talán nem is tudjuk meg, hogy koronavírusosak a játékosok, akiknek a többsége tünetmentes volt, csak kettő-háromnál volt lázas legyengülés, de már ők is jobban vannak – tudtuk meg Korsóstól.

A Haladás elleni kupamérkőzésre eredetileg október 27-én került volna sor, akkor már halasztást kért a Ménfőcsanak, amibe a szombathelyi klub beleegyezett. Az új időpontot holnapra írták ki, de Korsósék ezt a meccset is lemondták, és mivel kétszer nem lehet halasztani, 3-0-val a Haladás jutott a legjobb 32 közé.

– Először a Bicske ellen próbáltunk halasztani a koronavírus miatt, de ők nem egyeztek bele, viszont ezt korrektül megmondták. A Szabdkikötőre kicsit megorroltam, mert múlt hétfőn jeleztem nekik a halasztási szándékunkat, de válaszra sem méltattak – panaszolta Korsós. – Azzal nincs baj, ha valaki nem fogadja el a halasztást, mert joga van hozzá, ilyen a szabályozás.

Fordított esetben, ha égetően szükségünk lenne a három pontra, talán én is így döntenék, vállalva, hogy én legyek a legszemetebb ember. Valahol meg tudom érteni őket, de azt nem tartom fairnek, hogy nem válaszoltak.

A szerdán életbe lépő járványügyi intézkedésekkel az NB III-as bajnokság is felfüggesztésre kerül, aminek Korsós a jelen helyzetben örül, mert lesz idő rendezni a sorokat Ménfőcsanakon. Ő egyébként újabb pályára lépést nem tervez, bár a labdarúgó-pályafutása korábban is tartogatott váratlan fordulatokat.

– Miután 1995-ben kiestünk az NB I-ből a Sopronnal, kaptam egy ajánlatot az osztrák harmadosztályból. Gondoltam, elmegyek oda focizni, és a profi játékkal felhagyok. Már le volt beszélve minden, amikor megkerestek Fehérvárról. Addig fűztek, mire adtam magamnak még egy esélyt az élvonalban – nosztalgiázott Korsós, akinek csak ezután indult be a karrierje, 1998-ban Bécsben debütált a válogatottban az Ausztria elleni 3-2-es győzelemmel, amelyen gólpasszt adott Illés Bélának. – A focihoz szerencse is kell.

Kevés az akarat és a belerakott meló, jókor kell lenni jó helyen.

Korsós Attila legemlékezetesebb mérkőzése a Grúzia ellen 4-1-re megnyert világbajnoki selejtező volt 2001-ben, amikor két szépségdíjas gólt szerzett, különösen a második volt látványos kapáslövésből.

– Arra emlékszem, hogy a meccs után, amikor mentünk az öltözőbe, a folyosón odalépett hozzám a szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan, és azt mondta, akkora gólt rúgtam, hogy ezután mehetek akárhova, amikor befejezem a pályafutásomat, csak ezt emlegetik majd – fogalmazott Korsós. – Odavetettem, hogy Berci bá, ne már, ő meg azt felelte, hogy figyeld csak meg, ezer százalék, hogy így lesz. Igaza lett, tényleg ezzel fogadnak mindenhol, pedig Salzburgban is lőttem hasonló gólt az akkori legjobb osztrák csapat, a Sturm Graz ellen.

Igaz, nekem is a grúzok elleni a csúcs.