22°C Ábrahám 2022. augusztus 16. 
– Tavaly tavasszal, Párizsban kellett volna megrendezni az Európa-bajnokságot, de a koronavírus-járvány mindent átírt. Sokáig az sem volt biztos, hogy lesz Eb, aztán bejelentették, hogy decemberben Baku ad otthont neki, végül Törökországba, Mersinbe utaztak. Ránézett a térképre, hogy ez a város hol van egyáltalán?
– Igen, megkerestem, mert amúgy is mindig érdekelt a földrajz, ha pedig új helyekre jutok el, azokat szeretem felfedezni. Nem volt rövid az utunk, Isztambulban át kellett szállnunk, elrepültünk Adanába, ez már Törökország keleti részén van, és onnan még bő egyórás buszozás várt ránk Mersinig. A város a Fekete-tenger partján található, a szállodánkból szigorúan maszkban le is tudtunk sétálni a kihalt partszakaszra, és most ennyi volt a városnézés, „buborékban” voltunk. De hál’ Istennek, olyan jól sikerült az Eb, hogy egyébként sem jutott volna rá időnk, szinte minden döntőben érdekeltek voltunk.
– Nagyon várhatta már ezt az Európa-bajnokságot, mert azután, hogy 2017-ben Kolozsváron összetettben ezüstérmes lett, a 2018-as glasgow-i és a 2019-es szczecini Eb-ről is lemaradt hasizom-, illetve lábsérülés miatt.
– Sajnos így van, és ezt valóban éppen azért volt nagyon nehéz feldolgozni, mert a kolozsvári Eb-ről ezüstéremmel jöttem haza. Bár az olimpiai kvótát a 2019-es stuttgarti vb-n megszereztem, az a két Eb nagyon hiányzott nekem, mondhatom, hogy emiatt kicsit gödörbe kerültem. De szerencsére most végérvényesen kimásztam onnan.
– Pedig a 2020-as esztendő kiszámíthatatlanul alakult. Hogyan tudott egyáltalán készülni?
– Amikor az év elején beütött a járvány és leállt a sportélet, nekem is volt egy hónap, amikor a tornacsarnok közelében sem jártam. Jobb híján otthon erősítettem a panelben. Aztán itt, Dunaújvárosban először egy kisebb teremben kezdtük meg az alapozást, majd júniusban tudtunk visszamenni a megszokott helyünkre, de csak két hétre, mert megkezdték a felújítását. Ezután pedig jött az az időszak, amikor mindennap feljártunk Budapestre, reggel fél nyolckor indultunk és este hat-hét óra körül értünk haza. Bár én néha a fővárosban maradtam, azért az ingázás nem volt kényelmes. Viszont cserébe a felkészülésem az Eb-re nagyon jól sikerült.
– Gondolta volna, hogy az Eb is ilyen jól sikerül?
– Ha előtte valaki azt mondja, hogy két aranyat és egy bronzot nyerek, biztos nem hiszem el. Októberben a szombathelyi világkupát kihagytam, de ez inkább csak elővigyázatosság volt, mert a térdemben éreztem egy kis fájdalmat. Az edzőmmel, Trenka Jánossal abban maradtunk, jobb, ha nem kockáztatunk, és csak az Európa-bajnokságra koncentrálunk. Tudtuk, nagy lehetőség, hogy az Európai Tornaszövetség úgy döntött, mégis megrendezi az Eb-t. Ugrásban és felemás korláton is a legmagasabb pontszámmal kerültem be a döntőbe, ám erre ott igyekeztem nem gondolni. Csak az volt bennem, hogy minél szebben mutassam be a gyakorlataimat, mert akkor majd úgyis jön az eredmény.
– Már ott a helyszínen is elmondta, hogy helyén kezeli az érmeit, mert az erős tornásznemzetek közül sokan kihagyták az Eb-t. Ha idén áprilisban Bázelben mindenki ott lesz, hol végezhet, mi a cél?
– A teljes mezőnyben is szeretnék hasonló eredményeket elérni, még letisztultabb és korláton némileg anyagerősebb gyakorlattal. Szóval nem adom könnyen a helyemet, nap mint nap ez vezérel az edzéseken. A két ugrásom nem változik, a Jurcsenko-szuplé dupla csavarral és a Cukahara-szuplé egész csavarral marad az olimpiáig, korláton azonban kötésekkel vagy mondjuk egy plusz Tkacsov-szaltóval tudok emelni a kiinduló pontszámon.
– Mennyire nagy dilemma az, hogy inkább összetettben versenyezzen, vagy ráálljon valamelyik szerre?
– Nekem mindig is az összetett volt a legfontosabb, és ezen most a két Eb-aranyam sem változtat. Az összetett mégiscsak négy esélyt kínál. Nem tagadom, mindig a korlát volt a kedvenc szerem, ez most is így van, de az ugrás, a gerenda és a talaj között már nem tudnék különbséget tenni, hogy melyiket szeretem jobban.
– Már ott volt a 2016-os riói ötkarikás játékokon is, mint a magyar csapat második legfiatalabb tagja az úszó Késely Ajna után, és a harmadik legalacsonyabb sportolónk a 157 centis magasságával. S ugrásban a tizenharmadik, Európából az ötödik legjobb lett. Tokióra tekintve hogyan foglalná össze, hogy mi változott azóta?
– Először is két centivel magasabb lettem, és szerintem tovább már nem fogok nőni. A viccet félretéve, Rióban tizenhat éves voltam, még nagyon fiatal, de már belülről láthattam, milyen is egy olimpia. S ez a tapasztalat nagyon jól jön majd Tokióban.
– Magyar Zoltán, a hazai szövetség kétszeres olimpiai bajnok elnöke szerint felemás korláton jó esélye lesz a döntőbe jutásra, ott pedig bármi megtörténhet.
– Azon vagyok, hogy így legyen. S persze egyéni összetettben is szeretnék ott lenni a döntőben.
