Szalaynak még idő kell, hogy túltegye magát a csalódáson

Szalay Balázs huszonöt éve indult az első Dakar-raliján, az idei jubileumi versenye azonban nem úgy sikerült, ahogy tervezte. A hatodik szakasz elején kiderült, hogy az Opel Grandland X-nek elment a hátsó hajtása, kétkerék-hajtással pedig képtelenség lett volna végigmenni a dűnéken, ezért kénytelen volt visszafordulni, s navigátorával, Bunkoczi Lászlóval kiszállt a Szaúd-Arábiában zajló viadalból. Szalay azonban nem adja fel, levonta a tanulságokat, és mire vége az idei versenynek, már meglesz a jövőre vonatkozó terve is.

Szalay Balazs (hun), Opel, Opel Dakar Team, Auto, portrait during the 6th stage of the Dakar 2021 between Al Qaisumah and Ha’il, in Saudi Arabia on January 8, 2021 - Photo Antonin Vincent / DPPI Fotó: Antonin Vincent Forrás: Antonin Vincent / DPPI

– Ha össze kellene hasonlítanom az afrikai és a dél-amerikai éveket a mostani versennyel, úgy vonnék mérleget, hogy nehézségben Afrika az első, azután jön Szaúd-Arábia, és a harmadik Dél-Amerika – mondta el Szalay Balázs, akinek ezen a Dakaron is Bunkoczi László diktálta az itinert. – Hogy miért gondolom így? Afrikába háttértámogatás nélkül el sem indult az ember, kellett a versenykamion, hogy biztos lehess benne, ha gond van, segítenek. Dél-Amerikában erre nem volt szükség, mindenhol közel volt az aszfaltút, le is szoktunk róla szépen lassan. Itt azonban visszatért az afrikai érzés, és nagy tanulság így utólag, hogy kell egy versenykamion, amely lohol az ember mögött, hiszen a szakaszon csak versenyzőtárs segíthet. És amikor nem arról van szó, hogy le kell rántani a dűnéről, hanem tényleg szerelni, akkor csak az segít, aki emiatt állt oda a rajthoz. A másik nagy tanulság, hogy sokkal jobban fel kell készülni technikailag is, mert így, hogy három héttel a behajózás előtt derült ki, hogy indulhatunk, nem volt elég idő. A Dakar mindig tanít valamit – szögezte le a pilóta az Opel Dakar Team honlapján.

Szalay Balázs hazaérve átépíti az Opelt
Fotó: Antonin Vincent/DPPI

Az Opel Dakar Teamnél az a normál menetrend, hogy amikor hazamennek egy-egy nagy versenyről, rendbe teszik az autót, ami tönkrement, azt megjavítják. Ahhoz, hogy biztonsággal elrajtoljanak egy versenyen, kétszer annyi alkatrész kell, mint amennyi benne van az autóban, és azokat le kell gyártatni.

– Na erre nem maradt most idő a nagy hajrában – nyilatkozta Szalay Balázs. – A Dakar ugyanis nem csupán az embert teszi próbára, hanem a járműveket is – ezt jól láthattuk a világsztárok példájából is az idén.

De vajon mennyi idő kell Szalay Balázsnak, hogy túltegye magát a csalódáson, hogy nem ért célba a tizenötödik Dakarján?

– Egy-két nap még kell. Mert egyáltalán nem jó érzés, hogy azt látom, a többiek versenyeznek, én meg üldögélek a táborban – folytatta Szalay. – De mire vége a Dakarnak, nekem már meglesz a tervem a jövőre vonatkozóan, az biztos. Például az, hogy amikor hazaérünk a tapasztalatok alapján elkezdjük átépíteni az autót: az emelő motorját másik pozícióba helyezzük, megerősítjük a kocsi elejét, átvariáljuk a kormányművet. Másrészt felkészítjük a kamiont is, amennyire lehet, hogy ha nyárig eldől, hogy indulunk a következő megméretésen, százszázalékosan készen álljunk. Noha a Dakar rengeteget változott az elmúlt huszonöt év során, s számomra túlságosan leszabályozottá vált, van azonban valami, ami mindig ugyanaz marad: a Dakar egy rettentő nehéz verseny, amelyen nagyon könnyű kiesni, és csakis kitartással lehet végigmenni. Az pedig megvan bennünk, ezért is szeretnénk visszatérni, és Szaúd-Arábiában is letenni a névjegyünket.