Megesik, hogy a kutyának jobban megy a Formula–1-es pályán

Soha nem könnyű az újonc pilóták élete a Formula–1-ben, Nyikita Mazepiné pedig most különösen nehéz a vb második futama, a jövő heti Emilia-romagnai Nagydíj előtt. Az orosz versenyző bahreini debütálásán a rajt után csak a harmadik kanyarig jutott a Haasszal, és a hibázása miatt rögvest az élcelődések céltáblája lett. Ellenben a japán Cunoda Juki kilencedik helyét az Alpha Taurival illik megsüvegelni.

Mazepin Forrás: Twitter/Haas F1 Team

Kíméletlen a Formula–1 közönsége, a mémek világában akad olyan galád, aki egymás mellé applikálja a Szuezi-csatornán keresztbe forduló, azt eltorlaszoló Ever Given teherszállítót Nyikita Mazepin fotójával, és megpendíti, hogy talán a hajómonstrumot is ő vezette. Vagy másvalaki előás egy olyan fotót, amelyen egy kedves kutya odatévedve szalad valamelyik pályán, és olvashatjuk: ő is több időt töltött az aszfalton, mint az idei vb szezonnyitóján a Haas újonc orosz pilótája. Nos, utóbbinak valóban fél percig sem tartott a Bahreini Nagydíj, még hideg gumikkal túl nagy gázt adott, ráment a kerékvetőre, ott megperdült, így került a falba. Szabadkozott, hogy előtte arra figyelt, nehogy ütközzön az ugyancsak újonc csapattársával, Mick Schumacherrel, de rögtön elismerte, hogy csakis a saját hibájából esett ki.

Debütáló pilóta legutóbb a 2002-es szezont nyitó Ausztrál Nagydíjon szállt ki ilyen gyorsan a versenyből, akkor kettő is, s valójában még gyorsabban. A rajt utáni karambolsorozat nyolc versenyző kiesését okozta, közülük Felipe Massának (Sauber) és Allan McNishnek (Toyota) ez volt a bemutatkozása a száguldó cirkuszban. Amúgy nem sokon múlt, hogy most Bahreinben a hétszeres világbajnok Michael Schumacher fiának is gyorsan véget érjen a verseny, a biztonsági autó távozásakor ő is kiperdült a pályáról, de neki sikerült visszaevickélnie. Végül Mick Schumacher lett az utolsó célba érkező, a 16. helyen zárt, és a gyengécske Haasszal a folytatásban sem sok jóra számíthat.

Az idei mezőny harmadik újonca, Cunoda Juki viszont Bahreinben nagyot alakított, a 13. helyről rajtolva a kilencedik helyen végzett az Alpha Taurival, így két pontot szerzett. Több szép előzése akadt, elment az F1-be most visszatért Fernando Alonso (Alpine) mellett is, és ezt nagyon „érzelmes” pillanatnak nevezte. A húszesztendős Cunoda nagy tisztelettel beszélt Alonsóról, megemlítve, hogy hét-nyolc éves lehetett, amikor gyerekként látta versenyezni a Japán Nagydíjon, az édesapja pedig régóta nagy rajongója a kétszeres világbajnoknak. A Formula–2-es sorozatot tavaly harmadik helyen záró japán pilóta lett az első Stoffel Vandoorne 2016-os bemutatkozása után, aki újoncként pontot tudott szerezni az F1-ben, a belga akkor a McLarenbe beugorva tizedik lett Bahreinben.

De lássuk a Formula–1 történetének legsikeresebb debütálásait! Az idén nyolcadik vb-címére törő Lewis Hamiltonnak ebben az összeállításban is helye van. A brit a 2007-es Ausztrál Nagydíj időmérőjén a negyedik helyet szerezte meg, a futamon pedig harmadik lett a McLarennel – igaz, az egy nagyon erős autó volt. 1996-ban egyértelműen a Williams volt a legjobb, Melbourne-ben az újonc Jacques Villeneuve ezzel szerezte meg az egyes rajtkockát csapattársa, Damon Hill előtt. S a futamot is megnyerte volna, ha egy olajszivárgás miatt nem lassul le az autója, így másodikként zárt. A 2014-es szezon végén a McLaren csak ötödik lett a konstruktőrök között, de Melbourne-ben Kevin Magnussen a harmadik helyre hozta be a wokingiak autóját, s mivel Daniel Ricciardót (Red Bull) kizárták, helyette a dán lett a második. A sors fintora, hogy Magnussen soha többet nem állt dobogón, pedig még 118 futamon próbálkozhatott; s tavaly éppen a Haas nyugdíjazta. Különleges alakja a Formula–1-nek Giancarlo Baghetti is, egy gazdag milánói gyáriparos fia, aki a Ferrarival megnyerte az 1961-es Francia Nagydíjat, ám ilyen antré után neki sem jött össze több dobogó pályafutása további húsz nagydíján. Mazepin számára ennél kevesebb a cél, de annál több, hogy legközelebb legalább a negyedik kanyarig jusson el.