Bátor belépő: „A Szeged kerete nem erősebb, mint a miénk”

– Felkészült a feladatra?

– Igen! Már játékoskoromban is a kézilabda volt a mindenem, és ez edzőként sem változik. Harcos típus vagyok, soha nem adom fel azt, amit elkezdtem. Jelen esetben az edzői karrierem elején adódó fantasztikus lehetőség elől sem futamodtam meg. A fél életemet Veszprémben töltöttem, én ide tartozom, ez a második otthonom, így amikor Csík Zoltán és Nagy László felhívott, és közölte, hogy rám gondol, azonnal igent mondtam. Semmit sem kérdeztem az anyagiakról, a szerződés feltételeiről. Kapásból rávágtam, hogy igen, rám lehet számítani.

Momir Ilics (balra) és Gulyás Péter vezetheti a Veszprémet
Fotó: Mirkó István

– És a fiatalok is felkészültek? Komoly kockázat rejlik abban, hogy hirtelen bedobják a mély vízbe az akadémián pallérozódó tehetségeket. Egyetért?

– Mielőtt a konkrét kérdésére válaszolnék, szeretném leszögezni, hogy ismerem a fiatalokat, dolgoztam velük, és higgyék el, ezek nem üres szavak, nagyon tehetségesek. Ahogy én megkaptam az esélyt a klubnál, úgy nekik is meg kell adni a lehetőséget, hogy bizonyíthassák, tudnak úszni a mély vízben. Mondtam is Csík úrnak: annak mi értelme van, hogy több mint tíz góllal megnyerjük a meccseinket az NB I-ben a külföldi játékosokkal, miközben a tehetséges fiatalok ücsörögnek a lelátón? Meg kell nekik adni az esélyt, bízni kell bennük. Ők a magyar kézilabda értékei lesznek.

– A Veszprém hazai dominanciája háttérbe szorulhat, ha elkezdik beépíteni a csapatba a fiatalokat?

– A négy fiatal, Dörnyei Borisz, Bodor Márk, Zoarn Ilics és a Ferencvárostól visszatérő Lukács Péter meccsről meccsre egyre több lehetőséget kaphat. Én nem látok különbséget a Veszprém és a Szeged kerete között: Rasmus Lauge sérülés miatt szinte az egész szezont kihagyta, Vuko Borozanra a bajnoki döntőben nem számíthattunk. Szóval, higgye el, fejlődni fogunk. Az a célom, hogy családias és bajtársias hangulatban küzdjenek egymásért a csapat játékosai.

– Említette, hogy az első évben a Bajnokok Ligája Final Fourba jutás nem lehet reális cél a csapattal szemben. Mi lesz utána?

– A klubvezetés reális helyzetértékelésének köszönhetően nem hivatalos elvárás a Final Four-szereplés. De a kézilabdában minden lehetséges: ugyan ki gondolta volna, hogy a Nantes az előző szezonban eljut a Final Fourba? Senkit sem lehet alábecsülni. A második évben már meglesz a megfelelő tapasztalatunk az előrelépéshez. Bízom benne, hogy a játékosok átérzik ennek a jelentőségét.