Tomori Zsuzsanna vette a szárnyai alá a válogatott újoncát

Bordás Réka a női kézilabda-válogatott meglepetésembere. A debreceni beálló újoncként került be a tokiói olimpiára készülő keretbe, és mindent megtesz azért, hogy ne hozzon szégyent az édesapjára, az olimpiai negyedik helyezett Bordás Józsefre.

Különösebb megilletődöttség nélkül mutatkozott be a válogatottban Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI

– Nem túl gyakori, hogy valaki válogatott újoncként kerül be az olimpiára utazó keretbe. Mivel érdemelte ki a bizalmat?

– Jó kérdés, erre én sem tudom a választ, csak szeretnék minél jobban teljesíteni támadásban és védekezésben. Máskülönben remek beállók vannak a keretben, megtiszteltetés itt lenni a lányok között.

– Édesapja, a szöuli olimpián negyedik helyen végzett férfiválogatott tagja, Bordás József mit szólt a jó hírhez, hogy bekerült a tokiói olimpiára utazó keretbe?

– Az elsők között tudta meg, hogy én is mehetek Tokióba. Ellátott jó pár tanáccsal: legyek alázatos, adjam át magam az élménynek, hiszen ez fantasztikus lehetőség, amivel élnem kell. Ki kell használnom, talán azt is mondta, hogy ez életem egyik legnagyobb esélye. Kinyílt előttem a kapu, már csak be kell lépnem rajta.

Debrecenben alapemberré nőtte ki magát
Fotó: Kovács Péter/Hajdú-bihari Napló

– Kézilabdás családból származik, édesapja a szöuli olimpiai negyedik helyezett csapat játékosa volt, édesanyja az NB II-ig vitte. Egyenes út vezetett a sportágig?

– Apámnak hatalmas szerepe volt abban, hogy a kézilabdában kötöttem ki, szinte mindenben rá hasonlítottam, engem sem lehetett „lelőni”. Amikor apa edzősködött, kisgyerekként rendre elkísértem, és miközben a csapat melegített, én a kézilabdával voltam elfoglalva. Kezdetben átlövőként próbálgatták, tizenegy éven keresztül játszottam azon a poszton, majd a csapat beálló nélkül maradt, és rám esett a választás. Eleinte voltak nehézségeim, de sikerült átlendülnöm rajtuk.

– A támadás vagy a védekezés fekszik jobban?

– Manapság mindkettő alapkövetelmény egy beállónak. Bevallom őszintén, támadásban kicsit magabiztosabbnak érzem magam, de a védelemben Tomori Zsuzsi rengeteget segít. Örülök, hogy ilyen társam van középen, tőle rengeteget tanulhatok, de ez elmondható a csapat valamennyi tagjáról.

– Junior Európa-bajnok csapattársa, a szintén debreceni Vámos Petra jelenléte is sokat segít?

– Persze. Petrával ezer éve ismerjük egymást, Debrecenben kialakult közöttünk egy harmonikus játékkapcsolat, ezt igyekszünk a válogatott szolgálatába állítani.

– Még két hazai edzőmeccs vár a válogatottra, aztán elrepülnek Japánba. Eszébe jut már a franciák elleni nyitómérkőzés?

– Maga az olimpia jut az eszembe. Többen mondták, hogy a torna elején lehet esélyünk a franciák ellen, ez majd kiderül, hogy tényleg így van-e. Mindenesetre a svédek és a spanyolok sem legyőzhetetlenek, sőt még az oroszok ellen is látok esélyt a bravúrra. Minden meccset meg akarunk nyerni, hiszen másképp nem is lehet hozzáállni a dolgokhoz, főleg akkor nem, ha az olimpiai szereplésről van szó. Kinyílt előttem az ajtó, élnem kell az eséllyel. De ezt a többiek nevében is mondhatom.