Vasárnap befejeződik a Giro d’Italia, Veronában 17,4 kilométeres egyéni időfutam zárja a háromhetes olasz kerékpáros körversenyt; előtte két szakasz maradt a bringásoknak, hogy valamit még „villantsanak” a hegyekben. Valter Attila (Groupama–FDJ) tavaly a Giro elején nem kis szenzációt szolgáltatva három napon át viselte az összetettben élen állót megillető rózsaszín trikót, az összetettben a 14. helyen zárt; idén azonban nem az összetettre koncentrált, hanem merészen egy szakaszgyőzelmet célzott meg. Az összetettre idén azért sem volt értelme nagyon figyelnie, hogy esetleg bekerüljön az első tízbe, mert ehhez a hegyekben segítőkre lenne szükség, a Groupama–FDJ viszont idén a sprinter Arnaud Demare köré épített csapatot a sík szakaszokra. S ez be is jött neki, mert Demare három sprintbefutót is megnyert, és ő teker a pontversenyben vezetőnek járó ciklámen trikóban.
Valter Attila a pénteki, 19. szakasz előtt két 15. helyet könyvelhetett el, ezeket a 7. és a 17. etapokon jegyezte, az összetettben pedig a 41. helyet foglalta el, ami lehetővé tette, hogy az összetettben a legjobbak engedjék megszökni a mezőnytől, hiszen nem veszélyes rájuk. Valter már korábban is erre játszott, és próbálkozott is többször becsülettel szökéssel.
Ma Marano Lagunare és Castelmonte szentélye között 178 kilométeres táv várt a mezőnyre négy kategorizált heggyel, a végén a hegyi befutóval, hét kilométer hosszú, átlagban hatszázalékos meredekségű kaptatóval. Az első fél órában tizenketten megléptek a főmezőnytől, és Valternek is sikerült bekerülnie a szökésbe, amely komoly, 11 perces előnyt hozott össze.
A nap legnehezebb hegyén, az 1145 méter magas Kolovraton, Olaszország és Szlovénia határán négyen maradtak elöl – 45 kilométerrel a vége előtt –, és Valter ebben a szűk csoportban is benne volt, mégpedig a holland Koen Bouwman (Jumbo–Visma), a svájc Mauro Schmid (QuickStep–AlphaVinyl) és az olasz Alessandro Tonelli (Bardiani–CSF-Faizane) mellett, s hozzájuk még az olasz Andrea Vendrame (AG2R Citroën) is visszazárkózott. A céltól 25 kilométerre 7:13 perc volt Valterék előnye, s valószínűsíthettük, hogy a mezőny nem éri utol őket. Az ötfős csoport tagjai szépen összedolgoztak, mindenki kivette a részét a vezetésből. S amikor már csak tíz kilométer volt hátra, a szökevények előnye még nőtt is, 7:43 volt. Az ötös fogatból Tonelli és Vendrame már szakadt le, gondolhattuk, hogy ők nem veszélyesek honfitársukra, Bouwman (aki a 7. szakaszt megnyerte) és Schmid viszont nagy ellenfélnek ígérkezett. Az út szélén a szurkolók között jó néhányt magyart láthattunk zászlókkal. 2,9 kilométerrel a vége előtt Vendrame nehezen bírta az emelkedőn, és mindenki egymást méregette, vajon kiben mennyi maradt. 2,1 kilométernél Valter „kóstolgatott”, látszott, hogy benne van még tartalék. Kétszáz méterrel a vége előtt még együtt voltak öten, amikor sprinteltek a szakaszgyőzelemért, és ezt Bouwman szerezte meg. Valter Attila negyedik lett, az utolsó kanyarban, egy éles balosban Schmid és Vendrame összeértek előtte, és ezzel ő is ritmust veszített, nem tudott befordulni... Miközben áthaladt a célvonalon, dühösen csapkodta a kormányt; ő is tudta, ebből többet kihozhatott volna. Pedig a Giro bármelyik szakaszán a negyedik hely is nagyon nagy eredmény.
A befutó:
Valter Attila az Eurosportnak nyilatkozott:
– Végre jól mozogtak a lábaim, a végén pedig úgy éreztem, hogy eléggé hasonló erőben voltunk a többiekkel, nehéz volt köztünk különbséget tenni, ezért is volt olyan hosszú a várakozás. Tudtam, hogy a többiek is gyorsak, de megbíztam a sprintemben, csak eléggé trükkös volt a vége, egy éles balkanyar volt száz méterrel a vége előtt. Nem ellenőriztem le kétszer a mai befutót, nem gondoltam, hogy ekkora harc lesz itt a szakaszgyőzelemért. Azt gondolom, hogy ez egy kicsit túl nehéz volt, nem tudom, hogy miért kellett ilyen éles kanyart betenni az utolsó méterek előtt, még szerencse, hogy nem volt rendes kordon ott, mert akkor Andrea Vendraméval elestünk volna. Érzem, hogy jön a győzelem, de nagyon szerettem volna ma nyerni.
Az ecuadori Richard Carapaz (INEOS Grenadiers) megőrizte első helyét az összetettben.
Giro d’Italia, 19. szakasz, Marano Lagunare–Santuario di Castelmonte, 177 km, hegyi befutó:
1. Koen Bouwman (holland, Jumbo–Visma) 4:32:55 óra
2. Mauro Schmid (svájci, Quick-Step Alpha Vinyl) azonos idővel
3. Alessandro Tonelli (olasz, Bardiani–CSF-Faizané) 3 másodperc hátrány
4. Valter Attila (Groupama–FDJ) 6 másodperc hátrány
5. Andrea Vendrame (olasz, AG2R Citroën) 10 mp h.
...8. Richard Carapaz (ecuadori, INEOS Grenadiers) 3:56 perc hátrány
9. Jai Hindley (ausztrál, BORA-hansgrohe) a. i.
10. Mikel Landa (spanyol, Bahrain Victorious) a. i.
...88. Fetter Erik (EOLO0ľKometa) 27:40 p h.
... 90. Peák Barnabás (Intermarché–Wanty-Gobert Matériaux) a. i.
Az összetett élcsoportja:
1. Carapaz 81:18:12 óra
2. Hindley 3 másodperc hátrány
3. Landa 1:05 perc hátrány
... 34. Valter 2:00:23 óra hátrány
... 79. Fetter 3:40:44 ó h.
... 109. Peák 4:44:31 ó h.
Szombaton a Belluno és Marmolada közötti 167 kilométer és újabb hegyi befutó vár mezőnyre. A 3445,6 kilométer össztávú viadal – amelynek első három szakaszát Magyarországon rendezték – vasárnap a 17,4 kilométer hosszú veronai időfutammal fejeződik be.
Borítókép: Valter Attila szenzációsan versenyzett (Forrás: Facebook/Attila Valter)
