Ha aszerint állítanánk sorrendbe a Real Madrid játékosait, hogy ki mennyire fontos láncszem a csapatban, Nacho valószínűleg nem szerepelne a lista első felében. Ám aligha véletlen, hogy Benzema sérülés idején ő viselte a csapatkapitányi karszalagot. Kikezdhetetlen a tekintélye, s persze kiváló játékos, a Bajnokok Ligájában több mérkőzésen is a védelem oszlopa, a csapat egyik legjobbja volt. Nacho továbbá a klubhűség példaképe, hiszen soha nem szerepelt másik csapatban.
A Bernabeu-stadion szomszédságában nevelkedett
Kevésbé tudott, Nacho milyen megpróbáltatásokon ment keresztül annak érdekében, hogy az álmát valóra váltva a Real játékosa, sőt a szurkolók kedvence legyen.
Nacho 1990. január 18-án látta meg a napvilágot egy háromgyerekes madridi család legidősebb gyermekeként. Szüleik a kezdetektől fogva bátorították Nachót és testvérét, Alex Fernándezt, hogy rendszeresen focizzanak, hangsúlyozván a sport előnyeit és pozitív értékeit. A család csupán néhány utcányira lakott a Real Madrid otthonától, az Estadio Santiago Bernabeutól, ami el is döntötte, hogy melyik csapatnak szurkolnak a Fernández fivérek. A kötődés tovább erősödött, amikor kiderült, hogy a fiúk ügyesen bánnak a labdával. Előbb a helyi ificsapatban, az AD Complutensében fociztak, majd Nacho 11 éves korában felvételt nyertek a Real Madrid ifiakadémiájára.
Amilyen szépen és egyenletesen haladt felfelé a ranglétrán Nacho, olyan hirtelen és váratlanul kellett szembesülnie azzal, hogy le kell mondania az álmáról, hiszen úgy tűnt, örökre fel kell hagynia a profi szintű labdarúgással. 12 éves volt, amikor egy utánpótlástornára készülve rosszullét miatt kórházba szállították, ahol 1-es típusú diabéteszt diagnosztizáltak nála.
El akarták tanácsolni a labdarúgástól
A gyermekkori diabétesznek is hívott betegség egy olyan krónikus állapotot idéz elő, amkor a szervezet nem képes a vércukorszintet csökkentő inzulin előállítására, ezzel labilissá téve a vércukorszintet. Mivel az 1-es típusú cukorbetegség manapság még gyógyíthatatlan, Nacho legnagyobb bánatára és megdöbbenésére az első orvos a versenysport azonnali felfüggesztését tanácsolta.
Nacho Fernández élete egyik legnehezebb időszakának tarja ezeket a napokat. Ám ő gyerekként is hajthatatlan maradt, családja és a klubja támogatásával kitartott az álmai mellett. Nem sokkal a betegség diagnosztizálása után szerencséjére egy bizonyos doktor Ramírez lett a kezelőorvosa. Az endokrinológus a korábbi tiltással szemben kifejezetten bátorította a fiút, hogy sportoljon sokat. Egy cukorbetegnek ugyanis elengedhetetlen a rendszeres fizikai aktivitás, a diéta mellett ez határozza meg napi bioritmusukat. Az ifjú futballistapalántának meg kellett tanulnia együtt élni a betegségével, a napi többszöri injekció és a rendszeres vércukormérés mellett meg kellett szoknia az energiaszeleteket is, amelyek nélkül máig nem engedik edzésre az orvosok.
Nacho állítása szerint egy cukorbeteg sportolónak háromszor annyira kell figyelni magára, mint egy egészséges embernek, ez azonban őt nem zavarta, sőt, ahogy egy korábbi interjú során fogalmazott, a betegség még tudatosabbá és profibbá tette őt a pályán és azon kívül is. A mindennapi nehézségek megalapozták azt a harcos mentalitást és küzdőszellemet, amiért máig tűzbe jönnek a blancók rajongói.
is csapattársa volt
A kitartásnak és az egyre jobb teljesítménynek köszönhetően Nacho a 2008–2009-es idényben felkerült a Real Madrid fiókcsapatába, a Castillában mutatott játéka pedig felkeltette a galaktikusok akkori edzője, José Mourinho figyelmét is. A másodcsapatban egyébként olyan játékosokkal játszott együtt, mint a ma már bayernes Lucas Hernández, a Chelsea szárnyvédője, Marcos Alonso, de egy rövid ideig csapattársa volt Szalai Ádám is.
A nagy egók és a fiatal koruk ellenére magukat sztáralkatnak képzelő játékosok között a visszahúzódó, csendes természetű Nacho nehezen érvényesült, a kemény munka 2011 áprilisában mégis meghozta a gyümölcsét. Szokás szerint a Real Madrid és a Barcelona szoros versenyt futott a bajnoki címért, s versengés hajrájában, a 33. forduló előtt jött el az akkor ifjú játékos életében a várva várt pillanat.
Mourinho adta meg neki a lehetőséget
– Mourinho felhívott, és azt mondta, a hét végén a kezdőcsapatban kapok helyet. Hihetetlen érzés volt, a hívás után egész héten idegeskedtem. A debütálásom mindjárt egy rangadón, a Valencia otthonában történt. Szerencsére a versenydrukk pozitív hatással volt a teljesítményemre, remekül játszottunk, így csupa szép emléket őrzök a találkozóról – elevenítette fel a 6-3-as madridi sikerrel végződött mérkőzést.
A fiatal játékos jó benyomást tett Mourinhóra, aki a következő mérkőzésen, a Zaragoza ellen már a kezdőcsapatba nevezte Nachót, ám a hazai vereség következményként a szezonban már nem jutott többször szóhoz, sőt a következő idényt ismét a Castillában kezdte… A lefokozás azonban nagy sikerbe torkollott, a fiókcsapat megnyerte a bajnokságot és feljutott a másodosztályba, amit Nacho máig karrierje egyik legszebb emlékének tart.
Fokozatos fejlődésének köszönhetően 2012 szeptemberében lett hivatalosan az első csapat keretének a tagja, az áttörést pedig a 2013–14-es évad hozta el, amikor egyre több mérkőzésen kapott lehetőséget. Habár a szezon nagy részében csupán csereként számított rá a Mourinhót váltó Carlo Ancelotti, így is elégedett lehet első teljes felnőttidényével, miután a királyiak a Copa del Rey és a Bajnokok Ligája döntőjében is győzedelmeskedtek.
A következő években a Real Madrid karakteres játékosává nőtte ki magát, részese volt a klub történelmi triplázásának, a 2016 és 2018 között elhódított három Bajnokok Ligája-cím visszahozta a madridi szurkolók által várt újabb galaktikus érát.
Nacho a hátvédsor bármely részén stabil teljesítményre képes, de a támadásokat is tudja segíteni, sőt ha megkapja a lehetőséget, olykor az ellenfél kapujára is veszélyes. A legemlékezetesebb találata kétségtelenül a 2018-as világbajnokságon született, a portugálok elleni káprázatos kapáslövését a torna legszebb góljai között tartják számon.
Mivel szélső védő és középhátvéd pozícióban egyaránt bevethető, így ideális alternatívája lehet bármelyik védekező játékosnak. Idényenként rendre több mint húsz mérkőzésen szerepel, ami azt sugallja, hogy mindenkori edzői megbíznak benne és számítanak rá. Habár a kezdőcsapatba kerüléséért olyan világklasszisokkal kellett megküzdenie, mint a világbajnok vagy a védőfenomén Sergio Ramos, Nachót a rivalizálás, az átmeneti mellőzöttség egy pillanatra sem tántorította el szeretett klubjától.
A klubhűség mintaképe
Zokszó nélkül tűri, ha csak a kispadon jut neki hely, a sztárokra jellemző nagy szavak és türelmetlenség helyett mindig csak a csapat érdekét tartja szem előtt. A lojalitása és a Real Madridhoz való végtelen kötődése a szurkolók kedvencévé tette Madridban, ennek szimbólumaként már a csapatkapitányi karszalagot is többször viselhette, elsőként egy 2017-es spanyol kupatalálkozón.
– Nem is lehetnék ennél boldogabb. A csapatkapitányi tisztség felelősséget és példamutatást igényel az embertől, remélem, még sokszor vezethetem kapitányként a csapatot, nincs is ennél nagyobb dicsőség – nyilatkozta Nacho.
Bár a sajtóban időről időre felröppen a neve a távozással kapcsolatban, Nachónak esze ágában sincs máshová igazolni, még ha tárt karokkal fogadnák is.
– Ez a csapat az otthonom, nagyon boldog vagyok itt. Lehet, hogy már veteránnak számítok, de a mai napig tanulok és motiváltan várom az új feladatokat.
Lehet, hogy nem Nacho a Real Madrid legértékesebb labdarúgója, talán népszerűbb játékosai is akadtak már a királyi klubnak. Nacho mégis példakép. Nem csak a Real Madridban nevelkedő fiataloknak, hanem minden betegséggel küzdő sportolónak. Az ő életútja valóban azt bizonyítja, hogy ha valaki kellően elszánt, semmi sem lehetetlen.
Borítókép: Nacho biztos pont a Real Madridnál (Fotó: AFP)
