„Húzzatok haza!” – üzenet Rossinak otthonról Magyarországra

Olaszországban nem csillapodnak a kedélyek azután, hogy a futballválogatott kikapott Boszniától és zsinórban harmadszor marad le a világbajnokságról. Az olasz hangulatból Marco Rossival az élen a magyar labdarúgás minden szereplője okulhat.

Marco Rossi pontosan tudja, mi zajlik odahaza, Olaszországban Fotó: MTI/Vasvári Tamás

Országszerte döbbenetes reakciókat váltott ki, hogy a válogatott a 2026-os világbajnokságra sem jutott ki. A csalódott szurkolók megostromolták a labdarúgó-szövetség székházát, széttaposták a virágokat, tojással dobálták meg a falakat. A bűnbaknak kikiáltott játékos és felesége átmenetileg lekapcsolta a közösségi oldalát a gyalázkodó kommentek özöne miatt. Más sportágak képviselői, közöttük olimpiai bajnokok nekiugrottak a futballistáknak, leporolva a profi kontra amatőr sport örökös ellentmondását. Az egyik influenszer így élcelődött a nemzeti csapaton: „anyuci pici fiai”. Mintha összebeszéltek volna, a legismertebb sportlapok egyöntetűen az alábbi főcímmel utaltak a szégyenre: „Húzzatok haza!”. A parlament elnöke kérdésre válaszolva kimondta, szerinte a szövetségi kapitánynak mennie kell. Másnap a sportminiszter hivatalosan lemondásra szólította fel a szövetség elnökét.

Az olasz válogatott kiesése erős reakciókat váltott ki Marco Rossi hazájában, Olaszországban. A magyar futball kegyelmi állapotban
Fotó: GIACOMO COSUA / NurPhoto

Hol történt mindez? Hol váltott ki ilyen elkeseredett reakciókat a válogatott kudarca?

Nem, nem a négy hónappal ezelőtti magyarországi állapotokat elevenítettük fel, miután Marco Rossi csapata 3-2-es vereséget szenvedett Írországtól és a pótselejtezőt sem érte el.

Marco Rossi hazájában reagáltak így a szurkolók az egyszerű embertől a sztárokon át egészen a politikusokig. A közhangulatot a „Tutti a casa” tökéletesen foglalja össze, amit az olaszok már szállóigeként ismételgetnek négyévente. Ami szó szerint csupán úgy fordítható, „Mindenki haza!”, de a jelentése ennél többet hordoz, a „Húzzatok haza!”, sőt a „Mindenki húzzon el!” pontosabban adja vissza a lényeget.

S mindezt akkor vessük össze azzal, ami novemberben Magyarországon történt. A kudarc után a szurkolók egy emberként némán hagyták el a Puskás Arénát, a kevesek, akik ott maradtak, a játékosokat vigasztalták. A sajtó is leverten számolt be a kiesésről, nem akart felelősöket megnevezni, a bírálatok még csak véletlenül sem jutottak el Csányi Sándorig, aki úgy reagált a történtekre, hogy 2028-ra tervezett távozását inkább elhalasztaná. A magyarok szinte könyörögtek a voltaképpen bukott kapitánynak, Marco Rossinak, hogy maradjon, akit aztán az MLSZ elnöksége meg is erősített tisztségében. Orbán Viktor miniszterelnök Bognár Györggyel és Hajdú B. Istvánnal közös podcastben higgadtan elemezte a magyar labdarúgás helyzetét, ekképpen is vigaszt nyújtva a szurkolóknak.

Marco Rossi persze így is személyes sértésként élte meg a vereséget és folytatta hadakozását az őt „mocskoló” arctalan kommentelőkkel.

A Puskás Aréna az írek elleni kollektív kiábrándulás dacára márciusban négy napon belül két barátságos mérkőzésen is megtelt.

Kegyelmi állapot – ez övezi ma Magyarországon a labdarúgást, amiért a benne élőknek minden áldott nap hálát kellene rebegniük.