A döntő előtt jött az újabb sokk
A győzelem után azonban még nagyobb kihívás várt rá. A dán válogatott tíz év után jutott ismét Európa-bajnoki döntőbe, ahol Franciaország ellen kellett pályára lépnie. A mérkőzés előtti napon Nikolaj Jacobsen odament Nielsenhez, és közölte vele: ő kezd majd a kapuban Niklas Landin helyett. A kapus első reakciója nem az öröm volt.
A francba. Ehhez tényleg semmi kedvem
– idézte fel a pillanatot a könyvében.
A döntő előtt az öltözőben még rosszabbra fordult a helyzet. Miközben a dán szövetségi kapitány az utolsó taktikai utasításokat adta, Nielsen egyre erősebb fájdalmat érzett a jobb karjában. Úgy látta, mintha véraláfutás is lenne rajta, és rögtön a legrosszabbra gondolt: vérrög alakulhatott ki a karjában.
Van egy vérrög a karomban? Nyomást érzek benne. Ennek nem szabadna így lennie
– gondolta.
Nielsen nem akarta, hogy csapattársai észrevegyék a félelmét. Attól tartott, hogy ha jelzi a problémát, a többiek is elbizonytalanodnak, vagy még idegesebbek lesznek. A kapus utólag elismerte, hogy nem gondolkodott racionálisan. Valójában tudta, hogy a szorongás miatt alakult benne ki félelem és nincs vérrög a karjában. Ám annyira valóságosnak érezte a fájdalmat és a félelmet, hogy egy pillanatra azt érezte, az egész pályafutása veszélybe kerülhet.
Talán ez lesz életem utolsó mérkőzése, de akkor legyen így
– idézte fel a gondolatait.
Amikor a döntő elkezdődött, a dán kapusról megint lekerült minden teher. Megkönnyebbült és csak a védésekre koncentrált. A happy end azonban elmaradt, mert : Dánia 33-31-re kikapott Franciaországtól, így Nielsennek és társainak az ezüstérem jutott.
Emil Nielsen november 18-án megjelenő könyvének egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a világ egyik legjobb kapusa sem feltétlenül olyan magabiztos, mint amilyennek látszik.
























