Közelít a tájfun Tokióhoz, de a káosz már itt van

Hétköznapokon megbénul a különben is nehézkes közlekedés a japán fővárosban. S még jön a vihar. Vele a káosz?

2021. 07. 26. 20:39
VEHICLES JOSTLE FOR SPACE ON A BUSY TOKYO STREET.
Nincs menekvés Tokióban, ha beáll a dugó Fotó: REUTERS

Hétköznapokon megbénul a különben is nehézkes közlekedés a japán fővárosban. S még jön a vihar. Vele a káosz?

Napok óta azzal riogatnak, ezt ontják a kereskedelmi tévék is, hogy lecsap a tájfun Tokióra. Az időjárás-jelentés nálunk inkább show-műsor, olyan infografikát, elemzést otthon még nem láttam, mint amit itt. Szinte percre és kilométerre pontosan lebontják, hová és mikor ér oda a vihar. Tokióra este tíz órára ígérték. Itt, amikor e sorokat írom, lassan az éjfélt üti az óra. Gyorsan kinézek az ablakon, ugyanolyan állott, meleg, párás a levegő, mint az elmúlt napokban. Hoppá, levelet kapok. A tájfun késik, csak kedden méltóztatik lecsapni.

A japánok is képesek tévedni.

Nemcsak kicsit, nagyot is. Ahogy például megszervezték az olimpiai közlekedést, az olykor maga a rémálom. A hétvégén is lassan közlekedtek a buszok, hétfő reggel pedig beköszöntött a káosz. Az egyes helyszíneket a központi elosztótól csillagtúraszerűen lehet elérni. A nekünk eddig legfontosabb helyszín a Makuhari Messe, ahol a vívás versenyeit rendezik, durván tíz kilométerre fekszik az olimpiai központtól. Szombaton és vasárnap az egyórás menetidőt is sokalltuk, hétfő reggel aztán majd három órát vesztegelt a buszon, aki oda igyekezett. (Mily' szép a magyar nyelv!) Szerencsétlen busz, mialatt zöld volt a lámpa, képtelen volt kikanyarodni, a sofőrnek pedig persze meg sem fordult a fejében, hogy kicsit csaljon.

Arra a japánok egyszerűen képtelenek. Még akkor sem, ha célravezető lenne. Jómagam délután időszűkében taxival próbálkoztam. Egy menet több mint tízezer jen, azaz durván harmincezer forint. Így mulat a magyar nemes! Dehogy, tizennégy taxicsekk könnyíti valamelyest az életünket az olimpia alatt.

Apropó, tokiói taxi. A japán autógyártásnak nem kell cégér, de ezeket a járgányokat még Albániából is kinéznék. Nyomott, kockahátsójú autók – ha azt volt a cél, hogy meg lehessen őket különböztetni a többi kocsitól, hát sikerült. Csak gratulálhatunk.

A japán autóipar csodája. A borzalmas küllemű taxi

Amíg meg nem érkeztünk a rendezvényközponthoz, nem is volt baj. Ott aztán szegény sofőr fújhatta a GPS-t, mert a lezárások miatt megváltozott a forgalom, amit az útvonaltervező nem rögzít. Az egyszeri japán ilyenkor lebénul. Szegény sofőr úgy közelítette meg a helyszínt, mint ragadozómadár az áldozatát. Mindig akadályba ütközött, az pedig meg sem fordul a fejében, hogy beforduljon oda, ahová úgy hitte, nem szabad.

Egy darabig türelemmel viseltettem a bénázása iránt, aztán rimánkodtam, engedjen kiszállni, inkább megyek gyalog. Keresztbe emelte a két öklét x-et formázva, így bizonygatva, hogy az tilos. Mert hogy az újságírók nem közlekedhetnek csak úgy, szabadon Tokióban. Bennem is felment a pumpa, de japán férfit ilyen idegesnek még nem láttam. Föl nem foghatta, hogy a GPS miért hazudik. Végül látva az elkeseredését, szinte kiugrottam az autóból. Az volt a reakciója, hogy elengedte a viteldíj húsz százalékát. Én meg öt perc alatt célba értem.

Az átlag japán – nem a cikizés szándékával – rém együgyű tud lenni. Viszont a túlnyomó többség végtelenül fegyelmezett. Van néhány fejes, született zseni, a massza meg megy utánuk. Talán így működik a társadalmuk. Egyszerre riasztóan és elismerésre méltóan.

Szinte várom a tájfunt. Mit hoz ki belőlük...

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.