Márton Anna nem válthatta be az ígéretét, lemaradt az éremről

Inkább csak a szíve mondatta azt Márton Annával, hogy ígéri, megnyeri a bronzmeccset női kard egyéniben. Esélye sem volt rá. Nem azért, mintha a francia Manon Brunet annyival jobb vívó lenne nála, hanem mert a térdsérülése miatt egyszerűen nem volt olyan állapotban, hogy győzhetett volna. Végül ugyan 15-6-re kikapott, de így is hősiesen helytállt. Bár úgy tartják, negyedikként a legrosszabb végezni, még mindig jobb, mint ha kiesett volna már az első fordulóban, amikor rásérült a beteg térdére. S ne feledjük, ezzel nem ért véget neki az olimpia, a társaival együtt a csapatversenyben javíthat.

Márton Anna nem tudott talpra állni, elvesztette a bronzmeccset Fotó: MTI/Illyés Tibor

0-5 – nagyon rosszul kezdődött, nem úgy, mintha a magyar vívó valóra válthatná az ígéretét. 1-5-nél Márton Anna sokadik próbálkozásra végre eredményesen reklamált, a zsúri igazat adott a neki, 2-5. Sajnos azonban csak átmenetileg zárkózott fel, utána a francia zsinórban három tust adott, így szünetben 8-2-re vezetett.

A meccs szép gesztusa volt, amint a pihenő végén az edzője, Gárdos Gábor magához ölelte a magyar vívót. Mintha legbelül mindketten elkönyvelték volna, hogy nincs visszaút.

Sajnos nem is volt, a francia robogott tovább 11-2-ig. Akkor felcsillant egy halvány reménysugár, Márton feljött 11-5-re, aztán Brunet gyorsan bevitte a kegyelemdöfést, s 15-6-tal zárta le a furcsa bronzmeccset, amelyen a magyar sportolónak sajnos esélye sem volt, még az első fordulóban kiújult térdsérülése miatt nem volt harcra kész.

– Nehéz egy vesztes elődöntő után a bronzmeccsre visszaállni – ismerte el Márton Anna, s nem a sérülésére fogta a vereségét. – Hullámvölgyekkel teli felkészülés van mögöttem, hat hónapja térdszalagszakadásom volt, egy hónapja pedig bokaszalag-sérülésem, de végig csak az lebegett a szemem előtt, hogy ezen az olimpián jól szerepeljek. Úgy érzem, hogy mindent megtettem, amit tudtam. Sajnálom, hogy erre az utolsó asszóra már fejben nem tudtam összeszedni magam. Igazából saját magamat vertem meg; kicsit úgy éreztem magam, mintha az első olimpiámon lennék.

Csapatban még van esély

A másik két magyar közül Katona Renáta a 32, Pusztai Liza a 16 között esett ki. Ne feledjük, ebben a szakágban a csapatversenyben is érdekeltek vagyunk. Márton Annának már csak ezért is muszáj talpra állnia. Képletesen és átvitt értelemben is. Egyetlen győzelemmel ugyanis újra éremközelbe kerülhet.

A magyar vívók az elmaradt érem dacára továbbra is szépen teljesítenek, arany- és ezüstérme mellé van egy negyedik helyünk, s kardban hátravan még a két csapatverseny.

Bácsi Péter és Joó Abigél is megjárta a poklot

Márton Annához hasonló kálvárián ment át a 2012-es olimpián a birkózó Bácsi Péter és a cselgáncsozó Joó Abigél. További hasonlóság, hogy ugyancsak esélyesként. Bácsi rögtön az első fordulóban térdszalagszakadást szenvedett. A kínok kínját kiállva sem adta fel a küzdelmet, de bármennyire is kemény fából faragták, az arcára volt írva a szenvedés, ki is kapott és kiesett. Joó Abigél friss Európa-bajnokként érkezett az olimpiára. Ennek megfelelően kezdett, megnyerte az első két meccsét. A negyeddöntőben aztán egyszer csak nehézkesen kezdett mozogni, neki is a térde sajgott, mint utóbb kiderült, porcleválása volt. Azt a meccsét el is vesztette, de aztán a vigaszágon nyert, így csak egy győzelem választotta el a bronzéremtől. Sajnos ismét alulmaradt, így ötödik lett. Négy év múlva mindketten ott voltak Rióban is, de talán már túl pályafutásuk zenitjén. Bácsi Péter ötödikként, Joó Abigél hetedikként zárt. Örökre rejtély marad, hogy egészségesen mire lehettek volna képesek Londonban.