Riói bronzérmesünk akkor sem szomorkodik, ha most utolsó lesz

„Számomra most az volt a legfontosabb, hogy újra olimpiai résztvevő lehessek.”

Magyar Nemzet
Forrás: SzPress Hírszolgálat2021. 07. 27. 13:51
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem kifogásokat keres és azok mögé bújva magyarázza már előre a bizonyítványát a Rióban bravúrral bronzérmet nyert Márton Anita, sokkal inkább az őszinteségére és a tárgyilagosságára utal, ahogy a 32 esztendős súlylökőnő nyilatkozik a tokiói esélyeiről.

– Számomra most az volt a legfontosabb, hogy újra olimpiai résztvevő lehessek, megmutassam a világnak, hogy fél évvel a kislányom világra jövetele után is készen állok a megmérettetésre. A szokásosnál sokkal rövidebb felkészülésből igyekszem Tokióban kihozni magamból a lehető legtöbbet, a helyezésem viszont nem csupán az akaratomon és az összpontosításomon fog múlni. Egyetlen hazai versennyel, az országos bajnoksággal a hátam mögött, és még az akklimatizáció ideális lehetőségéről is lemondva terveztem meg a tokiói tartózkodásomat, mert mielőbb szeretném újra magamhoz ölelni a mi kis Lucánkat. Legkevesebb hat olyan ellenfelet számolok, akinek a megelőzésére ezúttal nincs esélyem, de küzdeni fogok azért, hogy a döntőbe jussak és ott 18 méter körüli dobásokkal legalább emlékeztetni tudjak a legszebb napjaimra – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Márton Anita, aki öt évvel ezelőtt példás formaidőzítéssel 19,87 méteres dobással biztosította be az olimpiai harmadik helyét.

Márton Anitának kedden este és még szerdán, a Tokióba indulásuk napján is edzést fog tartani Eperjesi László, a mestere, amiből csak arra lehet következtetni, hogy a formába hozás és a feladatra hangolódás egyetlen lehetőségéről sem szeretnének lemondani.

– Igyekeztem minden eshetőségre felkészíteni magamat. Nemcsak testben, hanem lélekeben is erősnek érzem magamat. Abból indulok ki, hogy az olimpia egy csodálatos ajándék a számomra, mert sok nehézséget leküzdve elindulhatok Tokióba. Az elmúlt napokban a három-három dobásból álló, olimpiára hangoló sorozataim 95 százalékban azt mutatták, hogy napról napra jobb a teljesítményem. Nehéz kimondani, de ezek után akkor sem fogom lógatni az orromat és a visszavonulásra gondolni, ha a 32-es mezőny végén végzek. Akkor is csak arra fogok gondolni, hogy pályafutásom legrövidebb és az eddigiekre még csak nem is hasonlító felkészülésem minden napján minden tőlem telhetőt beleadtam a munkába. Hozzám hasonlóan az edzőm is, aki becsülettel megküzdött azért, hogy a súlyos balesete után újra talpra állhasson és elkísérhessen Tokióba – hangsúlyozta a fedett pályán világbajnokságot is nyert súlylökőnő.

– Anitának már sok olyan, távoli országokban megrendezett Gyémánt Liga versenye volt, ahová közvetlenül a rajt előtt „esett be”, így még jól is jöhet ki abból, hogy most a megérkezésünk másnapján dobókörbe kell állnia a döntőbe jutásért – vette át a szót Eperjesi László. – Hatalmas a rutinja, annál is nagyobb a szíve, amikor minden tartalékát mozgósítania kell. Remélem, hogy ezek a kivételes erényei most is a javára lesznek – hangsúlyozta az olimpiai bronzérmes atlétanő mestere.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.