Különös felvezetéseként szolgált a magyar–szlovák meccsnek a bakui Azerbajdzsán–Horvátország találkozó. Modricék már a 11. percben megszerezték a vezetést, ám ezután inkább csak csalták a játékot, nyoma sem volt a pénteki nagyszombati parádénak, az azeriek megérdemelten egyenlítettek.
Ha arra spekuláltunk, hogy a horvátoknak ellenünk már majd nem kell megfeszülniük, akkor nem jó ez az eredmény, ha viszont azt nézzük, hogy egy vetélytárs pontot vesztett, akkor viszont kedvező. Majd az idő eldönti. A saját feladatunkat helyettünk más úgysem végezheti el.
Szoboszlai Dominik elegáns szabadrúgásgólja után még reménykedtünk
Fotó: Mirkó István
Marco Rossi, ahogy arra számítani lehetett, teljesen más csapatot küldött pályára tegnap, mint Montenegróban, s külön jó hír volt, hogy Nagy Ádám mégis vállalta a játékot. A magyar válogatott így állt fel: Gulácsi – Lovrencsics, Baráth, Orbán, Kádár – Nagy Á. – Dzsudzsák, Kleinheisler, Szoboszlai, Sallai – Szalai.
Szerencsére nem érkeztek hírek arról, hogy a két csapat szurkolói megütköztek volna valahol a városban, s benn, a Groupama Arénában sem csapott magasra a gyűlölködés lángja; az pedig egyenesen megmosolyogtató volt, hogy a műsorközlő arra hívta fel a nézők figyelmét, tartózkodjanak a rasszista megnyilvánulásoktól. Rasszizmus magyar–szlovák mérkőzésen, hm…
A magyar tábor a csapatok bevonulásakor hatalmas, Mátyás királyt ábrázoló drapériát feszített ki az alábbi üzenet kíséretében: „Az Európa-bajnokság előttetek, a Fekete sereg mögöttetek.” Futballmeccsen ennyi bőven belefér, a szlovák himnusz kifütyülését viszont meg lehetett volna spórolni.
Feszült hangulatban kezdődött a találkozó, amit a fél óra alatt kiosztott négy sárga lap (itt Szoboszlai és Dzsudzsák, ott Satka és Vavro) is mutat. Sajnos egy cserét is elkönyvelhettünk, Lovrencsics perceken át húzta a lábát, Rossinak nem volt más választása, mint hogy lecserélje, Bese állt be helyette. Inkább a magyar válogatott irányította a játékot, helyzetei is akadtak, még ha nem is ordító gólhelyzetek. Sallai volt a legveszélyesebb, érvényesült a gyorsasága, a bal szélen többször zavarba hozta a dunaszerdahelyi Satkát.
A félidő utolsó tíz percére fordult a kocka, s a 40. percben a szlovákok megszerezték a vezetést. Szalai labdavesztése után Hamsík beadásából Mak talált be közelről – érzésünk szerint lesről. A mieink nagy akarással játszottak, de a szlovákok jobb technikai képzettsége, ha úgy tetszik, nagyobb tudása érvényesült.
Rossi nem cserélt a szünetben, négy perc múltán kiderült, nagyon tévedtek, akik a kissé enervált Szoboszlait lehozták volna. Szalai harcolt ki kecsegtető helyről szabadrúgást, s a Salzburg üdvöskéje megmutatta, a felnőttek között is képes arra, amit utánpótláskorúként láthattunk tőle: mesterien tekerte a labdát a jobb felsőbe. Sajnos, nagyon hamar jött a válasz, az 56. percben Bozenik, kiharcolva a testi erejét, kapura fordult, s 18 méterről nagyon pontosan helyezett a bal kapufa mellé. Újra ott volt az előny.
Nem csak a gólok, a sárga lapok is potyogtak, tőlünk Szalai, Baráth és Nagy Ádám is kapott figyelmeztetést. Szalai aztán kis híján gólt szerzett, de a lövés már nem volt elég pontos; majd Dzsudzsák jobb lábas löketét védte Dubravka.
Végre nyomást gyakoroltunk a szlovákokra, s amikor Pátkait kilökték a labda alól, 11-est is reklamálhattunk – Eb-selejtezőn nincs videóbíró. A spanyol Lahoz játékvezető ezenfelül több ítéletével is borzolta a kedélyeket. A mérkőzés hajráját a szlovákok rutinosan széttördelték, s Nagyszombat után Budapesten is legyőzték a mieinket. Akárhogy is, ez azért kínos.
Az E csoport állása: 1. Horvátország 10 pont, 2. Szlovákia 9, 3. Magyarország 9, 4. Wales 6, 5. Azerbajdzsán 1.
