Az elemi természeti katasztrófák – földrengések, szökőárak, vulkánkitörések – józan ésszel alig felfogható energiája mindig is ámulatba ejtette az embert. Mindeddig azonban ez az energia teljes egészében kárba veszett, pontosabban az ember szempontjából csak pusztítást okozott. Pedig bizonyos geofizikai jelenségeket, például a vulkánkitöréseket és a percnyi pontossággal újra és újra forró gőzt a felszínre lövellő gejzírek működését a tudomány ma már előre tudja jelezni. (Sajnos a legnagyobb pusztítással járó földrengéseket és a szökőárakat nem vagyunk képesek pontosan előre látni.) A legaktívabb vulkanikus területeken – legfőképpen Izlandon – nagy hagyománya van a föld mélyében felforrósodó víz energiája megcsapolásának. Most azonban a vulkánok belsejébe fúrnak, hogy az ott csapdába ejtett erőket használják energiatermelésre.
700 éve szunnyadnak (de nem aludtak ki) az izlandi Reykjanes-félsziget vulkánjai. Ezek egyikének mélyére fúrtak le az izlandi mélyfúró projekt elnevezésű konzorcium munkatársai, olvasható a Live Science-en.
168 napon keresztül fúrtak a tűzhányó gyomrába tavaly augusztus óta. A Reykjanes-félsziget jelentős része úgynevezett geotermális mező, ez olyan területet jelent, amelynek mélyén nagyon intenzív a hőáramlás.
4,8 kilométeres rekordmélységbe sikerült lefúrniuk január 25-ig. Bár nem szakították át teljesen a magmakamra falát, ez a mélység így is jelentősen nagyobb, mint amekkorát a korábbi vizsgálatok során sikerült elérni.
427 Celsius-fok volt a furat alján lévő kőzet hőmérséklete a mérések szerint. Itt a víz már nem szilárd, sem folyékony, de gáznak sem nevezhető. E halmazállapotot (amely a víznél 373 Celsius-fok és 220 bar nyomás fölött áll be) szuperkritikus állapotnak nevezik.
10-szer több energiát lehet elméletben termelni, ha energiahordozóként nem a geotermiában megszokott, mélyből felhozott gőzt használjuk, hanem a szuperkritikus vizet. Ennek oka, hogy utóbbi a magas hőmérséklet és nyomás miatt olyan átalakuláson megy át, ami által sokkal több energiát képes felvenni.
