Sokszor az az érzése az embernek, hogy a NASA mérnökei szándékosan alultervezik űreszközeik élettartamát, hogy ha időközben valami balul sül el, ne legyen akkora a lebőgés, ha pedig minden klappol, sokszor meg lehessen diadalmasan hosszabbítani a küldetést. Mindennek vége szakad azonban egyszer, így az egyik leghosszabb ideje aktív szolgálatot teljesítő bolygószonda, a Cassini is befejezte földi (pontosabban szaturnuszi) pályafutását. Évtizedekkel ezelőtt indult hosszú útjára a Naprendszer talán legismertebb kinézetű bolygója felé. Noha a jellegzetes, egyenlítői gyűrűvel rendelkező Szaturnuszt talán még azok is felismerik, akik egyetlen más bolygót sem, a gázóriás természete számos rejtélyt tartogat. A tudásbeli hézagok közül sokat épp a Cassini tömött be, mivel élete utolsó másodpercéig küldte mérési adatait a Földre. Amikor a szonda végül becsapódott a bolygóba, senkiben sem lehetett hiányérzet a misszió tudományos értékét illetően.
20 éve indult útjára a Cassini a Földről. Nem mondhatni, hogy egyenes út vezetett a Szaturnuszig, hiszen – látszólag értelmetlenül – keresztül-kasul cikázott a Naprendszeren. Ezalatt kétszer húzott el a Vénusz, egyszer-egyszer pedig a Föld és a Jupiter mellett – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján. E „gravitációs lendületvételek” szükségesek voltak ahhoz, hogy a szonda jelentős mennyiségű üzemanyagot megspórolva
7 évnyi utazás után elérjen a Szaturnuszig, és 2004-ben munkához lásson. Néhány hónappal később leoldódott róla a Huygens leszállóegység, amely simán landolt a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán felszínén. Ezzel a Cassini lett a Földtől legtávolabb bolygó körül pályára állt űreszköz, a Huygens pedig a legtávolabb landolt szonda.
76 keringést végzett a Cassini a bolygó körül a küldetés első négyéves időszakában. Ezalatt 45 alkalommal közelítette meg a Titánt és tízszer más holdakat, minden esetben fontos méréseket teljesítve. Mivel minden tökéletesen működött, a missziót újabb és újabb periódusokkal lehetett meghosszabbítani. Összességében a szonda 294-szer kerülte meg a Szaturnuszt.
7 új Szaturnusz-holdat fedezett fel a Cassini, ezek közül hat kapott már hivatalos nevet: Aegaeon, Anthe, Daphnis, Methone, Pallene és Polydeuces. A bolygónak összesen 62 holdját ismerjük, közülük 53-nak van már neve.
7,9 milliárd kilométert tett meg indítása óta a Cassini a bolygóközi térben és a Szaturnusz körül keringve. Hiába spóroltak a hosszú út során sok üzemanyagot, húsz év alatt csak elfogyott. Ebben nagy része volt a küldetés során végrehajtott
360 pályakorrekciónak, amelyek minden esetben a manőverező hajtóművek begyújtásával jártak. Így az űrkutatók a küldetés befejezése mellett döntöttek. Persze a Szaturnusz végzetes megközelítése sem öncélú, a Cassini az utolsó pillanatig, szeptember 15-ig kutatott, és küldte az adatokat a földre.
2,5 millió parancsot hajtott végre két évtizedes szolgálata során a szonda.
635 gigabájt adatot sugárzott vissza rádióantennái segítségével a Földre.
453 ezer fényképet készített a Szaturnuszról, híres gyűrűjéről, holdjairól.
3900-nál is több tudományos publikáció jelent meg a Cassini és a Huygens mérései, felfedezései alapján. A szakcikkek szerzői
27 országból kerültek ki, bizonyítva, hogy ma már csakis globális tudományos kooperációval lehet világraszóló eredményeket elérni.
120 ezer kilométer per órás sebességgel száguldott a Cassini a „nagy finálé” (ahogy az űrkutatók nevezték el szolgálatának végső szakaszát) idején, már a gyűrű belső pereme és a Szaturnusz atmoszférája között. Ekkor a négy méter átmérőjű antennát előrefelé fordították, hogy az pajzsként védje a szondát a bolygó körül keringő kövektől. Meglepetésre alig néhány sziklával ütközött eközben.
