7 új Szaturnusz-holdat fedezett fel a Cassini, ezek közül hat kapott már hivatalos nevet: Aegaeon, Anthe, Daphnis, Methone, Pallene és Polydeuces. A bolygónak összesen 62 holdját ismerjük, közülük 53-nak van már neve.
7,9 milliárd kilométert tett meg indítása óta a Cassini a bolygóközi térben és a Szaturnusz körül keringve. Hiába spóroltak a hosszú út során sok üzemanyagot, húsz év alatt csak elfogyott. Ebben nagy része volt a küldetés során végrehajtott
360 pályakorrekciónak, amelyek minden esetben a manőverező hajtóművek begyújtásával jártak. Így az űrkutatók a küldetés befejezése mellett döntöttek. Persze a Szaturnusz végzetes megközelítése sem öncélú, a Cassini az utolsó pillanatig, szeptember 15-ig kutatott, és küldte az adatokat a földre.
2,5 millió parancsot hajtott végre két évtizedes szolgálata során a szonda.
635 gigabájt adatot sugárzott vissza rádióantennái segítségével a Földre.
453 ezer fényképet készített a Szaturnuszról, híres gyűrűjéről, holdjairól.
3900-nál is több tudományos publikáció jelent meg a Cassini és a Huygens mérései, felfedezései alapján. A szakcikkek szerzői
27 országból kerültek ki, bizonyítva, hogy ma már csakis globális tudományos kooperációval lehet világraszóló eredményeket elérni.
120 ezer kilométer per órás sebességgel száguldott a Cassini a „nagy finálé” (ahogy az űrkutatók nevezték el szolgálatának végső szakaszát) idején, már a gyűrű belső pereme és a Szaturnusz atmoszférája között. Ekkor a négy méter átmérőjű antennát előrefelé fordították, hogy az pajzsként védje a szondát a bolygó körül keringő kövektől. Meglepetésre alig néhány sziklával ütközött eközben.
