Az ifjú Bertalan Árpád az olasz fronton a harcok többségét a cs. kir. 3. bosnyák vadászzászlóalj kötelékében hajtotta végre.
A leírások szerint katonái rajongtak a vakmerő, ugyanakkor megfontolt tisztért, aki 4 nappal 19. születésnapja után beírta magát a hősök nagykönyvébe. 1917. október 24-én Tolmeinnál Bertalan 15 fős rohamcsapatával mélyen betört az ellenséges vonalakba azért, hogy elfoglalja a monarchia csapataira veszélyt jelentő olasz lövegeket. Egy téves információ miatt azonban csapdába estek, s Bertalanék az olasz állások közé szorultak. Az ifjú magyar tiszt azonban a visszavonulás helyett az előretörést választotta.
A hadnagy közelharcban átküzdötte magát több álláson is, miközben számos olasz foglyot ejtett és fegyverzeti eszközt zsákmányolt. Délutánra eljutott a tüzérségi állásokhoz s elfoglalta a lövegeket, a kezelő személyzetet pedig megadásra kényszerítette. Mivel a nagy támadást akadályozó tüzérségi tüzet megszüntette, az osztrák–magyar csapatok támadásba lendülhettek, ami alatt Bertalan nyolc főre apadt csapatával hátba támadta a még védekező olasz erőket. A hadművelet sikerrel végződött, ráadásul közel 2000 olasz katonát ejtettek foglyul.
A katonai ejtőernyőzés hőskorában, az 1930-as években a honvédség vezetői bízták meg Bertalan Árpád századost a hadseregen belüli ejtőernyőzés megszervezésével. A kísérleti keret 1938. szeptember 11-én alakult meg. A szombathelyi repülőtéren a szerény körülmények ellenére az önkéntesekből szervezett csapat sikerrel vette az akadályokat. Néhány elavult pilóta-mentőernyő segítségével kikísérletezték az ejtőernyős ugrás alapjait, így gyakorlatilag a semmiből született meg a honvédség új fegyverneme.
1940. augusztus 31-én megalakult a magyar királyi I. honvéd ejtőernyős zászlóalj. A Honvédelemi Minisztérium két hónappal később a Magyar Légierő parancsnoksága alá rendelte a zászlóaljat, s ezzel új fejezet kezdődött az alakulat életében.
Németország 1941. április 6-án indította meg Jugoszlávia elleni támadását. A magyar ejtőernyősök feladata az előzetes tervek szerint április 12-én a Szenttamás melletti, Ferenc-csatornán átívelő híd elfoglalása és biztosítása volt. A csapatot természetesen Bertalan Árpád vezette volna, azonban a sors másként alakította az első ejtőernyős bevetés történetét. Az esőtől szétázott pápai reptérről a főpilóta nem vállalta a túlterhelt gépekkel a felszállást. Miután áttelepültek a közeli jutasi reptérre, 17 órakor felszállt az első gép, a második azonban – fedélzetén Bertalan őrnaggyal – 50-100 méter közti magasságon sebességet vesztett, átbillent, majd lógó jobb szárnnyal a földbe siklott. A teli üzemanyagtartályok széttörtek, és a szerteömlő benzin rögtön meggyulladt. Csupán kilenc katonának sikerült kitörni a lángok közül, de csak nyolcan élték túl a szerencsétlenséget. A kilencedik ejtőernyős visszarohant, hogy kimentse parancsnokát, de nem járt sikerrel.
A parancsnokságot Kiss Zoltán főhadnagy vette át, aki az akció folytatását javasolta. Lelket öntött embereibe, elosztotta őket, és 19 órakor 3 gépével engedélyt kapott az indulásra. Máig tisztázatlan okokból a kijelölt terület előtt 15 kilométerrel ugrottak ki, mindenesetre részt vettek Szenttamás és a kijelölt híd elfoglalásában. Az egységre még további tisztogató harcok vártak Újvidéken, melyekben nagyszerűen helytálltak, ezt később számos kitüntetéssel honorálták. A bevetés folytatása és a harcokban tanúsított elszántság kiváló bizonyítéka volt az ejtőernyősök töretlen harci- és közösségi szellemének.
Bertalan egyénisége teljesen meghatározta az általa megteremtett ejtőernyős alakulat arculatát, halála után igazából senki nem tudott a helyére lépni. Az őrnagy által megteremtett alakulat 1941. május 9-én vette fel első parancsnoka, vitéz Bertalan Árpád nevét.
„Áttemetését az indokolta, hogy a Magyar Honvédség egyik legnagyobb alakjáról van szó, és fegyvernem-alapító. A Farkasréti temetőben lévő sírhelye alkalmatlan volt a katonai tiszteletadásra, a Fiumei úti Sírkertben lévő katonai parcella pedig méltó nyughelyet biztosít e kivételes katonának” – tudatta a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Főosztálya.
Köszönjük a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának segítségét a cikk megírásához szükséges háttéranyagok biztosításában.
