Az önkényuralom tiszta természetrajza

A diktatúra évtizedei szövetségeseket, kémeket, hősöket szültek – ismert és ismeretlen témák górcső alatt.

Meggyőződésem, hogy a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Történelemtudományi Doktori Iskolájának gondozásában, a Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület közreműködésével megjelent, A diktatúra évtizedei – Tanulmányok, esszék, előadások című kötet állja a próbát.

A Horváth Miklós által szerkesztett kiadványban olvasható dolgozatok egy fiatal, friss és ambiciózus műhely éleit rajzolják ki. Az egy-egy életútra, lokációra, precedensértékű bírósági tárgyalásra fókuszáló, a szélesebb összefüggések feltárására vállalkozó tanulmányok gyújtópontjában a második világháború utáni Magyarország története áll, s az írások értékes adalékul szolgálnak közelmúltunk pontosabb megismeréséhez.

A kötet nyomon követi a kontroll – szovjet megszállást követő – totalizálódását, megismerteti velünk a terror gyakorlóinak keleti kottából olvasott módszertanát, illetve a politikai-lélektani példastatuálás dramaturgiai eszköztárából is felvillant néhány elemet. A könyv olvasói a távirányított és nem is elsősorban az ellenségeitől, de szovjet kiagyalóitól, valamint önnön illegitim voltától rettegő diktatúra gondolkodásmódjához kerülhetnek közelebb.

A Magyar Testvéri Közösség nevű titkos társaságot sújtó perek során vált egyértelművé, hogy a második világháborút követően kibontakozó rendszer korántsem demokratikus. Szekér Nórának a Magyar Testvéri Közösség hazánk történelmében betöltött helyét vizsgáló tanulmánya bemutatja, miként tették világossá a szovjet direktívák szerint eljáró magyar kommunisták, hogy a honi politikai élet szabályai többé nem a jogállamiság mentén működnek.

1948-ban a nagytőke, a szociáldemokrácia, az egyház és a civil szféra mellett a nagybirtokosok is a vádlottak padjára kerültek. Utóbbiak történetéről szól Cseszka Éva a Földművelésügyi Minisztérium elleni, úgynevezett FM-per és a Tájékoztató Iroda határozata közötti kapcsolatot bemutató dolgozata, Bank Barbara esettanulmánya pedig egy hadseregből való – állítólagos – szökési kísérletet, leleplezését, illetve szankcionálását tárgyalja.

Szörényi Attila a belügytől függetlenedő ÁVH első önálló ügyét, az amerikai tulajdonú Standard Villamossági Rt. vezetőségét érintő kirakatpert vizsgálja, és szövege izgalmas párbeszédhelyzetbe kerül Mózes Ambrus Egy angol kémet egy maláj terroristáért? című dolgozatával, amely a brit diplomácia szemüvegén keresztül láttatja a Standard-ügy angol állampolgárságú elítéltjét.

Sávoly Tamás a közmédium belső forrásanyagára támaszkodva mutatja be a Magyar Rádió 1949 és 1957 közötti intézménytörténetét. Az írás körvonalazza azt a szerepfelfogást, amelynek hatására a tömegek haragja magától értetődően fordult az új rend ellenségeivel, a klerikális reakcióval, a kuláksággal és a külső reakciós erőkkel szemben az éter hullámain keresztül uszító propagandaeszköz ellen. A dolgozat átvezet minket a második nagyobb fejezethez, az 1956-os forradalom és szabadságharcról, valamint az azt követő megtorlásokról szóló tanulmányokhoz.

Marek Viktor a környékbeliek által – rákosista irányvonalú vezetése miatt – csak kis Moszkvaként emlegetett, Komárom-Esztergom megyei Sárisáp ötvenhatos eseményeiről értekezik. Írásából megtudjuk, hogy a forradalom napjaiban meggyőződéses kommunisták teremtettek fegyveres rémuralmat a településen. Müller Gabriella a szabadságharc leverését követő, a Péterfy Sándor utcai kórház falai közt folytatódó ellenállásról ír, Galambos István a várpalotai megtorlásokat veszi górcső alá, Speck István pedig a kádári megtorlás rendszerében születő hősök hamis mártíriumáról szóló mítoszokat vizsgálja. Az 1956 utáni megtorlások idején – derül ki Speck dolgozatából – a talio elvet érvényesítette a Kádár-rezsim, s a kivégzéseket a „hősi halottak” számának mesterséges felduzzasztásával igyekezett legitimálni.

Pánczél Hegedűs János kutatásának középpontjában Mindszenty József hercegprímásnak az amerikai követségen töltött évei alatt mutatkozó közéleti, közjogi és politikai szerepvállalása áll. Éhmann Gábor a katonatisztből lett katolikus pap, Tabódy István börtönbüntetéseit és a kiszabadítására tett kísérleteket veszi számba. Borvendég Zsuzsanna tanulmánya rendhagyó Kádár-kori cursus honorumot tár elénk. Egy belügyes tiszt fordulatokban gazdag életét, kenyéradó – ám általa túlságosan liberálisnak ítélt – rendszerével való szembefordulását, az országból való szökését, majd váratlan visszatérését írja le. Marschal Adrienn a magyarországi internálások intézményrendszerét vizsgálva kimutatja, hogy mind a Horthy-, mind pedig a Rákosi- és Kádár-rezsim számára elegendőnek bizonyult négy-öt esztendő, hogy vélt vagy valós ellenségeit internálásuk révén állítsa félre. A kötet Kávássy János és Török Gábor dolgozataival zárul, amelyek az amerikai, illetve angol diplomácia késő Kádár-kori Kádár-képét ismertetik.

A kiadvány előszavában annak a reménye fogalmazódik meg, hogy nem csupán történelemtanárok, történészek – vagyis a szakma –, hanem minden történelem iránt érdeklődő szívesen olvassa majd a könyvben szereplő tanulmányokat. Úgy látom, a szerzőknek sikerült közérthető nyelven, közérdeklődésre számot tartó témákat feldolgozni, munkájuk ezért jó szívvel ajánlható szélesebb olvasóközönség figyelmébe, vagyis történészek és kíváncsiskodók egyaránt haszonnal lapozgathatják a kötetet. A diktatúra évtizedei – Tanulmányok, esszék, előadások méltó az olvasói figyelemre, a benne szereplő tanulmányok ugyanis közelmúltunk újragondolására, a történelmünkben való elmélyülésre ösztönöznek.

A diktatúra évtizedei – Tanulmányok, esszék, előadások, 2013 (szerkesztette: Horváth Miklós)
A kötet a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Történelemtudományi Doktori Iskolájának gondozásában, a Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület közreműködésével jelent meg.