A magyarságot kapcsolja össze a Székely Gyors

Az első útján azzal fogadták a helyiek a Székely Gyorsot, hogy késtek, hatvannégy évet.

Az azóta eltelt idő alatt a zarándokvonat nemzeti jelképpé vált, s pünkösdkor a zarándokok újra útnak indulnak Csíksomlyóra. T. Hámori Ferenccel, az út főszervezőjével beszélgettünk a történelmi háttérről és a Történelmi Székely Gyors jelentőségéről.

– Mielőtt „útnak indulnánk”, mit kell tudnunk az erdélyi vasút történetéről, fejlődéséről?
– A vasutak kifejlődésének időszakában, főleg 1848-ban és 1867-ben az erdélyi vasútépítéseket stratégiai fontosságúnak ítélte meg a magyar törvényhozás. Ennek megfelelően számtalan magyar és birodalmi vasútépítési terv tartalmazta az erdélyi fejlesztéseket. Ezek közül kiemelkedik az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tervezete, amelyet Hollán Ernő, a kor kiemelkedő magyar vasútépítő mérnöke 1856–62 között készített, és elsőként tartalmazta Nagyvárad–Kolozsvár–Brassó vasútvonalat.

A vasútvonal megvalósulásához a döntő lökést a kiegyezés, annak összetett tartalmán belül gróf Mikó Imrének, Erdély Széchenyijének közlekedési miniszterré történt kinevezése jelentette. A magyar országgyűlés 1867 júliusában mondta ki a Nagyvárad–Kolozsvár–Brassó vasútvonal megépítését. A beruházást azonban hangos pénzügyi botrányok kísérték, és az eredeti határidőkhöz képest jelentősen megcsúszva, csak 1873 augusztusában fejezték be a munkákat. Később Erdélyt is erekként hálózták be a vaspályák, a Székelyföldet azonban sokáig elkerülték.

A XIX. század utolsó évtizedének elején Csík és Háromszék vármegyében például egy árva kilométer vasút sem futott. A székelyföldi fővonal megépítésének ügye végül Baross Gábor minisztersége idején mozdult el a holtpontról. Ekkor írták elő a Sepsiszentgyörgy–Szászrégen közötti, később székely vasútként ismert, állami kézben lévő, 223 kilométer hosszúságú vaspálya megépítését.

– Melyek azok az emlékek, helyszínek, amelyek ma is ennek a hőskornak a mementói? A Történelmi Székely Gyors mennyiben érinti ezeket a  történeti állomásokat?
– A fővonal Nagyvárad–Kolozsvár közötti része a magyarországi vasútépítés addigi legjelentősebb alkotásának számított. Eleinte Nagyvárad északi szakaszán halad a pálya, majd hídon a Sebes-Körös bal partjára tér át. Ezt követően végig a folyó egyre szűkülő völgyében robog a vonatunk a Bánffyhunyadon túl, Zsoboknál húzódó vízválasztóig, majd a Nádas-patak völgyében érjük el Kolozsvárt.

Az utunk során érintett szakaszok közül leginkább a Szeretfalva–Déda összekötő vasútvonal kívánkozik az élre. Köztudott, hogy az 1940. augusztus 30-án elfogadott második bécsi döntés alapján Erdély és a Partium északi része visszatért Magyarországhoz. Az új határ a Nagyvárad–Kolozsvár vasútvonaltól délre mindössze néhány kilométer távolságban haladt, majd a fővonalat Kolozskara után elvágta, annak további része román kézen maradt. Emiatt megszakadt az összeköttetés a Székelykocsárdon kiágazó, Székelyföldre vezető vasútvonal és a magyar hálózat között. Az észak-erdélyi közlekedést ezért szinte a nulláról indulva kellett megszervezni, és a magyar kormány sürgősen, néhány napon belül két új, összekötő vasútvonal tervéről döntött: ez volt a Szeretfalva állomás és a székely körvasúton fekvő Déda állomás közötti normálnyomtávú, elsőrangú fővonal. Építéséhez 1941 derekán fogtak hozzá, és az időjárási, domborzati és talajnehézségek ellenére másfél éven belül elkészültek vele.

– Milyen programokat kínálnak, s milyen újdonságokkal szolgálnak az út során az utasaiknak?
– Az erdélyi különvonat ötletgazdájaként és sorsának féltő gondozójaként úgy vélem, nem elég valamit kitalálni, és évről évre rutinból útjára bocsátani, hanem új energiákat, színeket és tartalmakat kell egy ilyen ügy mellé felsorakoztatni. Ezen szándék jegyében készülünk különös várakozással erre a négynapos útra, hiszen a Történelmi Székely Gyors fedélzetén láthatjuk vendégül a Kossuth-díjas Sebő Ferencet, aki együttesével zenél is a vonaton. Odaútban először állunk meg Debrecenben, és hazafelé új útvonalat választottunk, és Zsibón és Zilahon keresztülvonatozva lépünk be a Partiumba. Ugyanakkor a program visszatérő eleme, hogy részt veszünk a csíksomlyói Mária-ünnepen, majd pünkösd vasárnapján a történelmi Magyarország legszebb hegyivasúti pályáján haladva eljutunk Gyimesbükk impozáns állomására. Az itteni fogadtatást követően elsétálunk a vasútállomásról a történelmi határon magasodó Antalok sorkán a vidéket vigyázó, 1629-ben emelt Rákóczi várhoz, illetve a Tatros partján álló, felújított MÁV-őrháznál zajló megemlékezések színhelyére.  Aki részese akar lenni az utazáshoz kapcsolódó élményeknek, a Történelmi Székely Gyors honlapján még jelentkezhet az útra.

– Milyen aktualitásokra épül az idei út?
– Vasúthívőként és Erdélyt három és fél évtizede járó civilként is vallom, hogy rangot kell adni egy ilyen bevonulásnak. És, hogy valódi súlya legyen több száz zarándok megérkezésének, ahhoz a legjobb választás egy száztonnás vastömeg, a mozdonyunk. Sajnos idén itthon kell hagyjuk az első, hat évvel ezelőtti utunk során legendává nemesedett acélkirályt, a koronás címeres Nohabot, de nem maradunk jelkép nélkül. A MÁV Csoporttal közösen ugyanis pályázatot írtunk ki egy matricás mozdony megalkotására. A téma időszerűsége kézenfekvő: a kétszáz éve született székely ágyúöntő, a szabadságharc őrnagya, Gábor Áron. A győztes elképzelést százhét pályamű közül választotta ki a zsűri. Ez a gyönyörű gúnyájú, a hatvani fűtőházban feldíszített, a közelmúltban a nagyközönségnek is bemutatott mozdony viszi majd a vonatunkat végig azon szakaszok kivételével, ahol nincs drót a sínek felett – ezeken a részeken dízel előfogattal oldjuk meg a vontatást.

– A vonat ma már történelemnek számít, az eddigi évek tapasztalata alapján mit jelenthet ez a szimbólum az erdélyi magyarság és az össznemzet számára?
– Az idén már a „Történelmi” előtaggal bővült Székely Gyors volt az első különvonat a magyarság legnagyobb tömeget vonzó ünnepére, a csíksomlyói búcsúra, és az a vonat volt az, amely 64 év után az első nappali személyvonatként közlekedett Budapest és a Székelyföld között. Akkor hangzott el a csíkszeredai vasútállomáson egy székely atyafi szájából az éppen beérkező Nohab vezéreihez szóló mondat. „Késtek.” Mire a pontosságukra érzékeny mozdonyvezetőink kissé értetlenkedve néztek az órájukra. „De hiszen nem késtünk egy percet sem.” „Hát percet nem is, de hatvannégy évet igen ” – jött a válasz. Hát ekkora várakozás övezte az első különvonatot, amelynek szakrális áhítattal várt gyimesbükki érkezése, a szerelvényt vontató magyar mozdony tízezrek jóvoltából a helyszínen megéljenzett kigördülése az őrházhoz is hozzájárult egy új, erdélyi zarándokhely kialakulásához.

– Ahogy az egyházi ünnepeink, így a pünkösd is üzenetet hordoz magában, idén ehhez hogyan s mivel járulhat hozzá a Történelmi Székely Gyors?
– Három évvel ezelőtt a zarándokvonatot több száz helybélivel egyetemben az állomáson köszöntő gyergyószentmiklósi plébános többek között azzal fogadott bennünket, hogy a zarándokvonat már része az életüknek, hiszen nem más, mint a nemzetegyesítésnek az egyik megható megnyilvánulása. „Nincsen különbség, egy nemzet van, egy szív, egy lélek” – utalt a Magyarországról érkező vendégekre és a székely vendéglátókra. Ennek a kijelentésnek, valamint az idei pünkösdi búcsú mottója, a Máriára utaló „Boldog a méh, amely Téged hordott” mondatnak az igazsága jelzi: az összetartozás és az anyaméh egyaránt védelmezi a zarándokokat.