– Miért volt szükséges a javítások elvégzése a váron? A munkálatok milyen forrásból, s kiknek a közreműködésével valósult meg?
– Az idő vasfoga mély nyomokat hagyott a közel 30 méter magas lakótorony felső részén. A Nemzeti Kulturális Alap által kiírt pályázat segítségével tudtuk elvégezni a munkálatokat. 50 százalékos önerőre (3,5 millió forint) volt szükség, melyet a Nagyvázsonyi Kinizsi Nonprofit Kft. és a nagyvázsonyi Önkormányzat állt.
– Legutóbb mikor javították a Kinizsi-várat? Hosszú távú terveik közt hogyan képzelik el az erődítmény jövőjét? Gondolok itt EU-s pályázatokra is, melyek segítségével itthon egyre „divatosabb” a várak 3D-s rekonstrukciója, és egyéb informatikai, online szolgáltatások fejlesztése.
– Az ötvenes évekbeli feltárás óta nem történt ilyen méretű munkálat a váron. Bátran kijelenthetjük, hogy történelmi pillanathoz érkeztünk a felújítással. Ez egy többlépcsős felújítási munkálat sorozat első üteme. Jövő évben folytatjuk a karbantartási munkálatokat. Ezenkívül dolgozunk a vár teljes rekonstrukciójának tervezésén. Természetesen minden pályázati lehetőséggel élünk, várjuk az újpályázatokat. Jók a 3D-s filmek, nekünk is van, de én jobban szeretem a valós dolgokat. Mennyivel jobb lenne, ha teljes valóságában élőben, újjáépítve meg lehetne tekinteni a Kinizsi-várat.
– Ez valóban igaz. Azt hiszem, ha egy kisfiú végig sétálhatna az újjászületett várban minden zegzugot felfedezne, megkeresné az egykori legendák helyszíneit, a tömlöcöt, a kincstárat... A sort még hosszan folytathatnám. Várkapitányként hogy látja, mi lehet ebből a realitás? Hogyan képzeli el az erődítményt mondjuk tíz esztendő múlva?
– Tervben van a vár teljes helyreállítása, illetve kiszolgáló egységek kialakítása. Nagyon szomorú lennék, ha ennek megvalósítására 10 évet várni kellene. A turizmus húzóágazat, a válságot a legkönnyebben kiheverő terület. Itt vannak ezek a már önmagukban is vendégcsalogató várak. Meglepően kis invesztícióval óriási mértékben hozzá tudnánk járulni a térség és a gazdaság fejlődéséhez. 10 év múlva már nem a várral kell „foglalkoznunk”, mert az „önjáró” lesz, hanem az egyéb vendégcsalogató tevékenységekkel.
– Talán utópisztikus a gondolat, de megkérdezném, hogy várkapitányként mit gondol, Kinizsi Pál mennyire lenne büszke a XXI. századi várra, és a múltból építkező világára? Ami szerintem rendkívül fontos: jó húsz éve osztálykiránduláson én is voltam itt, és ma is emlékszem az élményekre. Ezekből – véleményem szerint – egy gyerek valóban építkezhet, hiszen megismeri a török kor világát, egyáltalán nemzetünk múltját is.
– Biztosan könny csordulna a legkeményebb vezér szeméből. Abban a korban a kereszténység védőbástyái voltunk. Ennek élő örökségeként kellene várainkra tekintenünk, de csak romokat láthatunk. Nem tudunk mást tenni, csak építeni. Az a kor rendkívül gazdag volt minden értelemben, és korántsem volt sötét. Igyekszünk az ide látogatóknak visszaadni ezt a hangulatot, és az ide látogatók ki tudnak próbálni korabeli fegyvereket, például íjakat és érmeverő gépet is.
