Károly Róbert 1326-ban alapította meg a Szent György Rendet, amelynek egyetlen számottevő emléke a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött, a kiállításon bemutatott alapító okirat. A lovagrendek mintájára ennek tagjai is azonos ruhát, fekete köpenyt viseltek, rajta pedig jelvényt: egy keresztet. A következő hazai rend a Luxemburgi Zsigmond által 1408-ban alapított Sárkány Rend. Jelvényük egy összetekeredett sárkány volt, hátán egy vörös kereszttel, a fémből készült jelvényen a sárkány hátába döfött keresztet láthatunk. Pallos Lajos, a Magyar Nemzeti Múzeum kurátora elmondta, mindkét rendnek az volt a célja, hogy a királyság legfőbb előkelőit a király hűségében egyesítse, így egyfajta testületként fejtsenek ki erőt az uralkodó, illetve az ország érdekében. A rendezőknek az Aranygyapjas Rend relikviái mellett néhány emléket a Sárkány Rendről is sikerült felkutatniuk.
A kiállítás kurátora szerint a Szent István Rend külsőségeiben – ruha; jelvény; tisztségviselők, mint nagymester, kancellár, herold, kincstárnok; stb. – e középkori rendeket utánozta, de az újkori kitüntetések már többfokozatúak voltak, és a rend tagjai jóval nagyobb létszámot taksáltak, a Szent István Rend száz tagot tömörített. Ahogy Pallos Lajos mondja, a későbbi XIX. századi rendek esetében a létszám már nem is volt meghatározva. A Szent István Rend esetében a XIX. század során a külsőségek – mint a rendi ruha viselése vagy a közös adományozási ünnep – fokozatosan elhalt, s ilyen értelemben a testületi szellem, vagyis az azonos rendhez való tartozás tudata is gyengült. Érdekes kérdés, hogy a kitüntetettek alkothattak-e egyfajta társaságot, akik bizonyos érdekeket, így Magyarország ügyét közösen képviselték.
„Úgy maradt meg, ahogy mondjuk ma a Kossuth-díjjal kitüntetettek is számon tartják egymást mint ugyanazzal kitüntetett személyt. Ha eleinte lehetett olyan megfontolás a rendtagok körében, hogy az országért mint testület együtt tesznek dolgokat, az nem erősödhetett fel, mivel kezdettől nemcsak a Magyar Királyság alattvalói részesültek a kitüntetésből, hanem az uralkodó birodalmának nem magyar alattvalói is. Közel a kisebbik fele ezek közül került ki. A magyar rendlovagokban természetesen volt hazafiúi öntudat, de nem látjuk nyomát, hogy kifejezetten a rendtagságuknál fogva tettek volna valamit közösen az országért. Ettől persze még megvolt a presztízse annak, ha valaki »Szent István első magyar apostoli király jeles rendjének« vagy másképp »Szent István apostoli király vitézi rendjének« volt a lovagja” – magyarázza Pallos.
Szerinte a társadalom – legalábbis a középosztályig bezárólag – számon tartotta a kitüntetést, s mint magyar kitüntetést a birodalmon belül különösen becsülte. Példaként Széchenyi István is felhozta, a történetet ismerje meg videónkból.
Az alapszabályok szerint a Szent István Rend kitüntetettjei bejelentés nélkül megjelenhettek az udvarnál, fokozatuk szerint bárói vagy grófi rangért folyamodhattak. Utóbbi lehetőség 1884-ig maradt érvényben. A rangemelést jóval kevesebben kérték, mint gondolnánk, hiszen anyagai vonzatai voltak. A kitüntetés juttatással nem járt, kiadással viszont igen, mert taksát kellett fizetni az egyes fokozatok után, s az adományozási díszoklevél kiállítása sem volt ingyenes.
A Szent István Rendet Mária Terézia, a Habsburg Birodalom feje alapította pontosan 250 esztendeje, 1764-ben a kiváló polgári érdemek megjutalmazására. Az uralkodó a rend elnevezésével az államalapító Szent István előtt tisztelgett, egyszersmind kinyilvánította háláját magyar alattvalóinak, akik a birodalmát fenyegető egymást követő háborúkban hűségesen kitartottak mellette. A Szent István Rend háromfokozatú volt. A nagykeresztet vállon átvetett szalagon, a középkeresztet nyakba kötött szalagon, míg a lovagkeresztet mellre tűzhető szalagon viselték. A nagykereszthez mellen viselhető csillag is tartozott, s jelvényhez ünnepélyes alkalmakhoz díszes lánc is tartozott. A rendi jelvények rangos ötvösműhelyekben készültek, az ékszerekhez hasonló pompás kivitelben.
„Az első személy akit Mária Terézia kitüntetett, a saját fia, a későbbi II. József volt. Másodikként Barkóczi Ferenc esztergomi érsek kapta meg a kitüntetést, s a rend főpapjának a címét is elnyerte; később a mindenkori esztergomi érsek ugyancsak birtokolta a nagykeresztet és ezt a címet. Az utolsó kitüntetett Maximilian Hussarek osztrák miniszterelnök volt, aki a Monarchia felbomlása előtti utolsó pillanatban, 1918. október 27-én kapta meg a rend nagykeresztjét” – mondja Pallos Lajos.
A díjazottak lajstromában a magyarság számára meghökkentő nevek is ott díszelegnek. Napóleon vagy Haynau mindenképpen ilyen személy. A kiállításon végigsétálva kiderült, a francia császár 1810-ben kapta meg a kitüntetést az osztrák császár lányával együtt. A kurátor kiemelte, a napóleoni háborúk után a Szent István Rend a nemzetközi diplomáciában is nagy hangsúlyt kapott. Nem véletlen, a kitüntetettek közt ott szerepel többek közt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik leverője, I. Miklós orosz cár is. Haynau neve sem cseng valami fényesen, a bresciai hiéna 1849-ben, az uralkodónak tett hű szolgálataiért kapta meg a Szent István Rend nagykeresztjét.
„A kiegyezés alkalmával az új magyar kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kiemelkedő közéleti szereplők mellett a magyar kultúra is megtiszteltetést kapjon, Arany kitüntetésével. A probléma csak az volt, hogy ő ’48-as múltjával nem akarta elfogadni a rend kiskeresztjét. A kiállításon bemutatjuk a leveleket, amelyeket Eötvös József kultuszminiszterrel és Wenckheim Béla belügyminiszterrel váltott ez ügyben. Arany végül kénytelen volt elfogadni a kitüntetést, de nem viselte” – magyarázza Pallos.
1896-ban a millennium alkalmával három festőművész, Benczúr Gyula, Lotz Károly és Munkácsy Mihály mint a magyar kultúra kiemelkedő reprezentánsa kapott kiskeresztet. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa hangsúlyozza, a dualizmus korában a magyar politikai vezetés fontosnak tartotta, hogy a kultúra vezető alakjait is kitüntesse az uralkodó. Később, 1910-ben Mikszáth Kálmán is megkapta a rend kiskeresztjét, ahogy Szinyei Merse Pál is 1912-ben.
„Munkácsy fontosnak tartotta, hogy külföldi és hazai kitüntetései, valamint különféle díjérmei együtt maradjanak és a Magyar Nemzeti Múzeumba kerüljenek. A Szent István Rend kitüntetései visszaadási kötelezettség alá estek, de az özvegy a művész óhaja szerint kérelmezte, hogy az említett cél miatt megtarthassák a rendjelet, és az uralkodó engedélyezte” – mondta Pallos Lajos.
A kiállítással kapcsolatban a történész megemlítette: évekkel ezelőtt tervbe vették, hogy feldolgozzák a rend történetét, de nem tudhatták, hogy azt 2011-ben megújítják. A látogatók a Szent István Rend immáron 250 évének izgalmas történetét ismerhetik meg a Nemzeti Múzeum legújabb kiállításában. Pallos Lajos tájékoztatása szerint a Múzeumok Éjszakáján külön tárlatvezetés is indul, amelyet csak ajánlani tudok mindenkinek.
