– Alapjában véve ketten-hárman csináljuk komolyabban, inkább ketten, mint hárman. Össze nem vesznénk rajta, de kisebb lenne a rög, kevesebb lenne a munka. Végtére is ez egy nagyon jó elfoglaltság, egészséges, rengeteget lehet spórolni egy konditeremnek a bérletén, nem kell megvásárolni és az ember mégse tunyul el. Végül is, ha kijön valaki és meg akarja tanulni, akkor legjobban úgy van, hogy megkérdez alapokat, akkor megmondom a választ, és mindig azt kell nézni, hogy én miként dolgozom. Sokan abból indulnak ki, hogy úgyse azt mondom, ami a valóság, pedig miért mondanék mást?
János elmondta, az aranymosást nem az interneten, hanem a Duna partján kell megtanulni s elsajátítani. Egy aranyröggel a zsebemben, de még anélkül is azt mondanám, hogy teljesen igaza van. A XXI. században az aranymosás és az a munka, amit János mível, sokkal több egy letűnt mesterségnél, éppen ezért tiszteletreméltó az ő akarata, kitartása. János fáradhatatlan, de ebben megleli a boldogságát is. Hamarosan újra csónakba száll, és új föveny után néz.
