Budapest ostroma: Hitler végül feláldozta a fővárost

A német álmok miatt nem hagyták, hogy fővárosunkat elkerülje a front.

Fejes László megjárta a Don-kanyart, álmában sem gondolta volna, hogy néhány évvel később a szovjet katonák tapossák majd szeretett hazája földjét. 1945 januárjában már a családját kellett megvédenie fővárosi lakásában. A történteket csak nekünk mesélte el:

– Ha Budapest védőiről beszélünk, akkor hősökről beszélünk? A védők megpróbálták a lehetetlent; hogy alakult, s milyen eredménnyel zárult a kitörésük?
– Számomra a hős katonai értelemben az, aki a hadijogot betartva, erején felül teljesíti kötelességét és a kapott parancsokat legjobb tudása szerint végrehajtja, és ha kell, mindezt akár élete feláldozásával is megteszi. Ilyenek szép számmal akadtak mind a védők, mind pedig a támadók soraiban. Ugyanakkor olyanok is voltak, ugyancsak mindkét oldalon, akikből a legrosszabbat hozta ki a háborús trauma. Őket én nem tekintem hősöknek, még akkor sem, ha katonai értelemben kiválóan helytálltak. Az 1945. február 11-én végrehajtott kitörésben közel sem vett részt minden német és magyar katona, aki még ekkor az egyre szűkülő katlan területén vegetált. Aznap csaknem 24 ezer német és 20 ezer magyar katona alkotta a védők létszámát. Közülük 9600 német és 2000 magyar sebesült volt. A szovjet jelentések szerint csupán 7000-9000 fő indította meg a kitörést. Más források szerint 14 ezer német, 2000 magyar katona, valamint 2500 hungarista és civil vett részt a tragikus kimenetelű kísérletben. Közülük nem egészen 800 fő érte el végül a német–magyar vonalakat a szovjet gyűrűn kívül.

– Mi történt a kitörőkkel?
– A kitörés folyamán a budai hegyeket elért védőket a szovjetek embervadászat keretében felszámolták. Az volt a céljuk, hogy a kitörő csoportosításokat megsemmisítsék, nagyon sokan tömegsírokban végezték, s mind a mai napig ilyen tömegsírokban nyugszanak. Jellemzően a német katonákat kivégezték, ugyanakkor a magyarok – akiknek aránya nem volt túlzottan nagy – jellemzően mind hadifogságba kerültek.

Hamarosan egy SS-katona emlékeivel folytatjuk a témát a SZEMbeszédben .