Hevesi Tamás: A gyermekkori vidámsághoz visznek vissza a dalaim

A világjárás megtanított rá, hogy elfogadjak mindenkit olyannak, amilyen – mondta az énekes a veol.hu-nak.

Hevesi Tamás énekes szórólapot oszt a diabétesz világnap alkalmából a 4-es metró Móricz Zsigmond körtéri aluljárójában Budapesten 2016. november 14-én Fotó: Marjai János Forrás: MTI/Marjai János

Minden napomat úgy igyekszem megélni, mintha az lenne az első és az utolsó is. Az örömöt, a szépséget keresem. A világjárás megtanított rá, hogy elfogadjak mindenkit olyannak, amilyen – mondta el a veol.hu-nak Hevesi Tamás énekes, dalszerző.

– Mi a titka annak, hogy több, önhöz kötődő dal ma is sláger? Például a Csíkos napernyő és az Ezt egy életen át kell játszani. Kedves báj érződik a Zötyög az élet, a Vigyázz rám, a Miénk a világ című és a lassú számaiból is.

– Mindig az első az előadó hitelessége. Amikor a Névtelen Nulla együttes elindult Gyuláról, a számok zömét én írtam, és minden őrült gondolatomat beleszőttem a zenénkbe. Volt, amelyikbe írógépszólót raktunk, édesanyám Erika írógépe szólalt meg benne.

Előfordult, hogy egy rajongótól kapott plüsskígyót szereltünk a bátyám furulyájára, amint játszott, vagy rossz pumpával utánoztam a vonat hangját, és az is, hogy behangoltunk egy régi Rakéta porszívót, részben leragasztottuk a levegő távozásának a helyét a hátulján, úgy zúgattuk.

A gyermekkori szabad életérzéshez, vidámsághoz visznek vissza a dalaim, ez mozdít meg másokban is hasonlókat.

Ilyen pozitív gondolatokból született meg a legújabb is, a Mondd, hányszor? is erre kikacsintás. Büszke vagyok rá, szereti a közönség. Egy eldugott sziget partján kezdtem el írni, és akkor fejeztem be, amikor már elért minket itthon a pandémia, mégis van benne humor is a komolyság mellett. Pályám során soha nem ugráltam a zenei stílusok között, soha nem hódoltam be divatoknak. Komolyzenén és dzsesszen nőttem fel, aztán kitartottam a rám jellemző zenei jegyek mellett, amelyeknek ma már persze modernebb a hangzásuk.

Hevesi Tamás énekes szórólapot oszt a diabétesz világnap alkalmából a 4-es metró Móricz Zsigmond körtéri aluljárójában Budapesten 2016. november 14-én
Fotó: MTI/Marjai János

– Olyan örömtelien is él a mindennapok során, amilyenek a dalai? Mi jelenti önnek az egészséges életmódot?

– Maximálisan. Szeretek nevetni, nevettetni. A feleségemmel is rengeteget nevetünk nap mint nap. Sok barátom, ismerősöm társaságát élvezem, sokszor könnyezve nevetünk együtt. Nem szabad elfelejteni a vidámságot a mostani időszakban sem, amikor kevesebbet találkozhatunk személyesen szeretteinkkel.

Nem az a megoldás, hogy feltesszük a kezünket és lehajtva a fejünket megadjuk magunkat. A napjainkban, a pillanatainkban megtalálhatjuk a boldogságot.

A világjárvány talán jót is tesz az emberiségnek, jó irányba változhat a hatására, bár tartok attól, hogy amint vége, visszatér több gyarlóság. Én a vitalitásra, a pozitív energiák átadására törekszem. Az az első, hogy szeressük önmagunkat, elfogadjuk, hogy magunk is egy csoda vagyunk. Hiszen csak akkor tudunk mi is igazán szeretni, ha önmagunkat elfogadtuk. Büszke vagyok rá, hogy itthon élek. Szeretem azt érezni, hogy mindennap tettem valami jót. Most egy kutya örökbefogadására készülök. Fontos, hogy legyenek céljaink, azok éltetnek minket. Ha vannak, akkor lelkivilágunk nem kerül rossz állapotba a körülmények ellenére se. Ne csak a Covidról szóljanak a napjaink, éljük most is az életünket!

– Említette, büszke arra, hogy Magyarországon él. Úgy tudom, a Balatont is szereti.

– Gyulán születtem, így minden, ami már domb vagy hegy, szeretem. A Bakonynak, a Balatonnak is szerelmese vagyok. A Badacsonyt egyszer naplementekor pont olyannak láthattam, mint a híres ausztráliai vörös dolomittömböt, az Ulurut. Csodás falvak vannak a környéken, nekünk is Badacsony közelében van nyaralónk. Egy nádfedeles, tornácos parasztházat építettünk több mint tíz éve. Nagy kertje van, csodás innen a panoráma. Imádok itt lenni, a Balatonnál, az északi part pártján vagyok, azt kedvelem jobban. Jó barátaim lettek a helyi borászok, a vendéglátásban és strandokon dolgozó emberek.

A teljes interjú ITT olvasható el.