Több mint negyedszázada várnak erre a napra a Vissza a jövőbe amerikai filmtrilógia fanatikusai, köztük én is. Elérkezett a nagy nap, itt van 2015. október 21. A mozi 1989. novemberében debütált második epizódja szerint pont ma érkezik meg 1985-ből a Michael J. Fox alakította Marty McFly és a Christopher Lloyd megformálta Dr. Emmett Brown, Doki.
A film debütálásakor fiatalok, gyerekek százezrei álmodoztak arról, milyen is lesz ez a jövő, ami ma elérkezett. Mindenki repülő, szeméttel meghajtott autókról, légdeszkáról, önmagától befűződő sportcipőről, kutyasétáltató robotokról, netán magát megszárító, beszélő okosruhákról és videobeszélgetésekről álmodott.
Nos, a jövő életre kelt, és össze lehet hasonlítani, mi az, ami bejött, és mi az, amellyel mellélőttek a film alkotói.
Repülő autók, bármennyire is próbálkoznak páran, gyakorlatilag nem létezik. Az autós közlekedés így tulajdonképpen ugyanolyan, mint annak idején volt, és nem is igen látszik, hogy mikor változna meg ez akár a közeljövőben. Úgy biztosan nem, ahogy a filmben láttuk, nem fognak a légi autópályán cikázni egy ideig a kocsik.
Ahogy a teljesen megújuló energiából működő gépjárművek tömeges megjelenésétől is messze állunk, elektromos autók ide, bioüzemanyag oda. Igaz, már vannak olyan buszok, mint például az angliai Bristol vagy Bath városaiban, amelyek üzemanyag mellett képesek szerves mezőgazdasági hulladékot is felhasználni. Ez azonban még koránt sem hétköznapi.
A légdeszka egész sokáig ugyancsak ilyen álomnak tűnt, ám ezen a téren mintha történtek volna komolyabb előrelépések. Két cég is kidobott valami hasonlót, amit a filmben láttunk. A Hendo olyan, mágneses elven működő darabot hozott ki, amely fémfelületen képes lebegni. A deszka, amit a gördeszka legenda Tony Hawk is tesztelt, szépséghibája többek között az, hogy viszonylag nehéz, mintegy negyven kilogramm.
Ennél egy fokkal izgalmasabb a Lexus deszkája, melyet a nyáron mutattak be. Ez is hasonló elven működik, és a promóciós filmje alapján úgy tűnik, mintha minden felületen működne, sajnos nem igaz. Az erre kialakított barcelonai pálya ultravékony burkolata alatt ugyancsak a szupravezetéshez szükséges fémsíneket rejtettek el. Úgyhogy, sajna srácok, csak érzékcsalódás, hogy ez a deszka hajtómű nélkül siklik át a vízen.
Bármennyire is ígéri az amerikai Nike cipőgyártó, egyelőre nincs kereskedelmi forgalomban a filmben látott önbefűzős cipőjük. Elvileg a szabadalom már megvan, négy éve pedig kiadtak egy limitált szériát az Air Mag néven futó sorozatból, ám a Fox Parkinson-kórosokat segítő alapítványának támogatására készült darabok nem fűződnek önmaguktól. Az amerikai cég még év elején azt ígérte, „időben” meglesz a dolog, egyelőre ez nem látszik.
Ahogy okosruhák sincsenek. Nem szárítja meg magát a dzseki, ha elázik az ember.
Annak ellenére, hogy a robotika és mondjuk a pilóta nélküli repülőgépek (drónok) terén bizonyos trendek bejöttek, egyelőre még nemigen látunk önműködő kutyasétáltató drón-droidot, ahogy lebegő televíziós közvetítő drónt se igen.
A filmmel egy időben debütált az internet, így a filmben a digitális forradalom, ami ezután következett, nem igazán domborodott ki. Gyakorlatilag egy offline jövőt látunk. Nincsenek informatikai csodák, a fizetős utcai „okostelefon” meg sose létezett.
A filmben látott, már-már online rendszerre emlékeztető fax is picit megmosolyogtató. Akárcsak az elég hamar technikai zsákutcának bizonyuló lézerdisc.
Az offline világ talán legszembetűnőbb dolga az okostelefonok teljes hiánya. Igaz azonban, hogy egy jelenetben, amikor adakozásra kérik Martyt, megjelenik egy táblagép.
Más szempontból hiányzik ugyanakkor a 20 forintos pénzérme méretű darabból pár másodperc alatt rendes pizzát hidratáló mikrosütő. Persze az ilyen fajta műételek talán még durvábbak lennének, mint a mai adalékanyagokkal teletűzdelt késztermékek.
Érdekes ugyanakkor, hogy az otthoni szórakoztató elektronikában nagyon sok a hasonlóság. Vannak okos, hangvezérléssel is működő nagy síkképernyős televíziók, akárcsak a mozivászonra kivetített mozgókép (projektor). Ugyancsak próbálkoznak – több-kevesebb sikerrel – az okosszemüvegekkel. A mozizás 3D-felé tolódása is telitalálatnak tűnik. Ugyan az emberszagú holomozik ideje nem jött el, de a háromdimenziós filmnézés vagy otthoni tévézés hétköznapos dolog lett.
A legjobb viszont a digitális fizetés, ami majdnem ugyanolyan, amilyen lett. Igaz, még nem megy ujjlenyomattal, de gyakorlatilag lassan mindenhol, például a filmben feltűnő taxizás után is tudsz már bankkártyával fizetni.
Az ujjlenyomat-technológia persze lehet, nem olyan fejlett, hogy mindenki ezzel nyissa ki saját lakásának ajtaját vagy erről azonnal beazonosítsanak a rendőrök, de okostelefonoknál, és néhány egyéb esetben már működik.
Így zárszóként pedig nem is mondhatnék mást: jó Vissza a jövőbe-napot mindenkinek, és jó Marty McFly-hazaváró bulikat, hogy aztán évek múlva majd azt mesélje mindenki: hol voltál, mikor megérkezett a repülő DeLorean.
