Ennek az embernek az agya egy szörnykeltető

A dán film fenegyereke, Anders Thomas Jensen újra célba talál.

Markovics Péter
2016. 02. 18. 12:44
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gúnyt űzni a fogyatékosságból vagy kacarászni bármiféle emberi aberráción súlyosan elítélendő cselekedetek. Kultúrember számára nehezen képzelhető olyan helyzet, amelyben ilyesmire vetemedik, ha mégis, akkor önvizsgálatra szorul. Blablabla – mondaná erre Anders Thomas Jensen, a dán film (egyik) fenegyereke, aki legújabb alkotásában eddigi rendezői húzásaihoz képest is merészebbre szánta el magát.

A nálunk éves késéssel bemutatott Férfiak és csirkék már-már magmatikus mélységbe ránt magával a szokottnál is morbidabb humorával. Mondhatni, a pokolba nevettet, hogy a tapasztalatból merítve az említett önvizsgálatra késztessen.

A szexuálisan túlfűtött Elias éppen egy étterem vécéjében vezeti le a feszültséget egy kerekesszékes pszichoterapeutával megesett sikertelen rapidrandija után, amikor testvére telefonon közli vele apjuk halálhírét. Gabriel, a refluxos, kopaszodó író és egyetemi tanár éppen a kórterem mosdójába öklendezik, amikor a papa exitál. Az elhunyt videoüzenetéből kiderül, a fiúkat örökbe fogadták, így útra kelnek, hogy találkozzanak biológiai apjukkal, aki Ork szigetén, egy elhagyatott, háztáji állatokkal belakott szanatóriumban él három féltestvérükkel.

Ha a rendező előző három egész estés filmje alapján nem lett volna világos, a családegyesítés bizarr és burleszkszerű jelenetei talán felébresztik a gyanút, hogy Jensen agya egy szörnykeltető.

Míg a Gengszterek fogadója, a Zöld hentesek és az Ádám almái a bűn útjára tévedt, eltorzult lelkű nyomorultakról, a Férfiak és csirkék torzszülöttekről mesél, akiknél a belső és külső csúfság velük született adottság. Gabriel és fivérei mindannyian más anyától származnak, és nyúlszájjal jöttek a világra, a filozófiatanárt leszámítva pedig nem normálisak, ezért beilleszkedésre és emberi kapcsolatra teljesen alkalmatlanok.

Igaz, esti mese gyanánt a sajtfüggő Josef precíz előadásban számol be a Föld kihalási eseményeiről, de Ábrahám és Izsák morális kérdéseket feszegető történetében az áldozati kecske sorsát tartja említésre érdemesnek. Figyelemre méltó, ahogy konfliktusaikból a fivérek erőszakkal keresik a kiutat, Franz például preparált állatokat alkalmaz buzogányként, valahányszor idegállapotba kerül.

Ahogy elmerülünk a sötétségben, a rejtélyek száma egyre csak szaporodik. Vajon az új lakók miért nem láthatják apjukat, ha az jól hallhatóan egész nap a szobájában fütyörészik? Ha statisztikailag esélytelen, hogyan halhatott bele a szülésbe mindegyikük édesanyja? Miért van patája az egyik, farka a másik csirkének? És végül: miféle sötét titok lappang a gondosan lezárt pince mélyén?

Bár erkölcsi mondanivalójával ezúttal csak a felszínt kapargatja, a rendező mégis célba talál. Ebben pedig a rutinos szereplők elképesztő alakításai (köztük ismét az Eliast alakító Mads Mikkelsen brillírozik leginkább) éppúgy szerepet játszanak, mint a dán kortárs filmtől megszokott éjfekete bűbáj.

(Férfiak és csirkék [16] – színes, feliratos, dán–német fekete komédia, 104 perc, 2015. Rendezte: Anders Thomas Jensen)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.