Jamrik Levente neve a Falanszter városismereti-örökségvédelmi blog szerzőjeként és városismereti séták szervezőjeként ismert. Már ebben a minőségében is régóta foglalkozik történelmi témákkal, most pedig dokumentumfilm-rendezőként is letette a névjegyét. A Magyar korridor – Varsó 1944 a magyar hadseregnek a varsói felkelőkhöz való szolidaritásáról szól; arról, hogy a Hitlerrel szövetséges Magyarország katonái milyen kerülőutakon lehettek segítségére a náci Németország ellen harcoló lengyeleknek.
A katonai vezetők elszántsága és a magyar katonák jó szándéka egyaránt kellett ahhoz, hogy a körülzárt Varsóba a magyarok által ellenőrzött szakaszokon mégiscsak bejusson az utánpótlás és ellássák a sebesülteket. Sőt egyáltalán ahhoz is, hogy a magyaroknak ne kelljen részt vennie a felkelés leverésében; eredetileg ugyanis erre akarták használni a németek a II. magyar tartalék hadtestet. Vattay Antal altábornagy azonban elutasította ezt, a lengyel–magyar történelmi-kulturális kapcsolatokra hivatkozva.
Ő és utódja is nyíltan támogatta a felkelőket, ami miatt a németekben a magyar hadtest lefegyverzése is felmerült. A magyar katonák sem zavartatták magukat, ha a lengyelek támogatásáról volt szó; az egyik egykori felkelő idézi fel, hogy a magyarok rakták tele a zsebét lőszerekkel, de fegyverek, sőt magyar egyenruhák átadása sem volt ritka. Közben a magyar hadvezetés tárgyalt a felkelőkkel – a németek úgy tudták, hogy a felkelés mihamarabbi befejezéséről, de valójában a felkelés támogatásáról.
A magyarok nem csak így segítették a lengyelet; sok életet megmentettek a felkelés ideje alatt. Például a felkelők színlelt elfogásával, majd szabadon engedésével, vagy azzal, hogy szervezetten civilek ezreit menekítették ki a szép lassan földdel egyenlővé váló Varsóból. Elek Istvánnak és társainak személyesen ezerhatszáz lengyel család köszönhette az életét. Ezért kapta meg idén januárban Lengyelország legnagyobb állami kitüntetését, a Lengyelország Újjászületése Érdemrend lovagkeresztjét. A Gdanskban élő egykori Hadik-huszár 98 évesen állt kamera elé. A film egyszerűen, közérthetően vázolja fel az eseményeket, a lengyel és német történészek mellett a legfontosabb forrásai a résztvevők és a szemtanúk.
A Magyar korridor – Varsó 1944 talán legnagyobb értéke az, hogy a huszonnegyedik órában, hetven évvel az esemény után megszólaltat jó néhány felkelőt, illetve egykori katonát és egy megmentett civilt is. A filmben látványos jelenetekkel, hagyományőrzőkkel illusztrálják az eseményeket, a nézőben mégsem ezért hagy maradandó emléket, hanem inkább azért, mert a még élő érintettek történeteivel állít emléket a lengyelek iránti szolidaritásnak.
(Bemutató: Duna World, 2015. március 23. 18.00)
