Batman Superman ellen: a régen várt összecsapás

Nem teljesen elbaltázott Zack Snyder filmje, de a két szuperhősről jobb mozit is lehetett volna forgatni.

Sokan a film hibájaként rótták fel, hogy a karakterek, még a főszereplők sem kellően kidolgozottak, nem mindig érteni teljesen a hátterüket, motivációikat. Noha a helyzet azért nem annyira tragikus, mint azt néhány kritikus állítja, annyi valóban igaz, hogy a DC-képregények ismerői, valamint azok, akik látták Az acélembert, talán valamennyivel könnyebben kiigazodnak majd a történeten. Ennek ellenére elmondható, hogy a film – még ha finoman szólva sem tökéletes – ezek ismerete nélkül is érthető, ha kellően figyel az ember.

A színészek közül Ben Affleck meggyőzően alakítja a lecsúszott Bruce Wayne-t, vagyis a dühös és elszánt Batmant, aki már-már megszállottja lesz az isteni erővel rendelkező Superman (alteregója: Clark Kent) kiiktatásának. A repülő szuperhőst alakító Henry Cavill sem játszik rosszul, ám tőle némileg erősebb alakítás bőven belefért volna. Annyit látni azonban, hogy kettejük közül a megkeseredett milliárdost hozó Affleck tűnik az erősebb választásnak.

A kritikák pozitívan szólnak a Csodanőt alakító Gal Gadot-ról: ő valóban nem rossz, ám a mostani szerepléséből azért messzemenő következtetéseket korai lenne levonni. Jövőre jön ugyanakkor az ő karakterét középpontba állító mozifilm, Gadot-val a főszerepben.

A film központi figurája még Superman klasszikus ellenlábasa, Lex Luthor (Jesse Eisenberg). Bár a fiatal Luthor megszemélyesítésének minőségétől előzetesen lehetett tartani, Eisenbergnek sikerült hoznia az elmebeteg „zseni” karakterét, igaz, helyenként túlzásba is viszi, néha a mondandója pedig egyenesen átmegy közhelyparádéba. Az ember érzése az, hogy erre a filmre lehetett volna jobban átgondolt Luthor-karaktert is készíteni.

A mellékszereplők közül egyértelműen a Bruce Wayne komornyikját és segédjét, Alfredot játszó Jeremy Ironst lehet kiemelni, rajta érezhető, hogy ezt, a jelen filmben eléggé behatárolt karaktert jól hozza.

A film rendkívül pörgős első fél óra után jól érzékelhetően „belassul”, ízlés dolga, hogy ez jó-e vagy rossz. Az viszont nem túl szerencsés, hogy a lassabb rész sem fordít elég energiát a karakterek kibontására. Van két fickó különleges képességekkel, akik bizonyos okokból utálják egymást – nagyjából ennyi.

A mozi utolsó része, ahol kettejüknek előbb egymással, majd egy közös ellenséggel is meg kell küzdenie, látványos, azonban ez nem feltétlenül kárpótol a film egyértelmű gyenge pontjaiért. Ráadásul vannak benne totálisan értelmetlen dolgok is: Superman szerelme, Lois Lane például elsüllyeszt egy fegyvert – ami később még jól jöhetne a közös ellenséggel szemben – úgy, hogy arra látszólag semmi oka, mintha csak felesleges problémákkal akarták volna bonyolítani a filmet.

Van egy pont, ahol a DC Comics-univerzumból már ismert több más szuperhőst is bemutatnak – ez nagyon jó kikacsintás, de amellett, hogy a tervezett későbbi filmek karaktereinek bemutatásához jól jön, túl sok értelme nincs, lévén egyenként körülbelül fél perc jut rájuk.

Az egész film alatt nem hagyja nyugodni a nézőt, hogy ebből az egészből többet is kihozhattak volna. Adott két népszerű szuperhőskarakter, jó a látvány, és ugyan a mozi még szórakoztatónak is nevezhető, úgy érezhetjük, ez még kevés, nem áll össze koherens egésszé.

Javítani lehet: a tervek szerint 2017-ben és 2019-ben, két részletben jelenik meg az Igazság ligája, mely folytatja Az acélemberrel megkezdett és a mostani filmmel kiegészített sorozatot.