El tudja képzelni Orbánt tolvajként?

Obama így szerepelt a South Parkban. Huszadik évadához érkezett az egyik legsikeresebb animáció.

Az alkotók, Matt Stone és Trey Parker a coloradói egyetemen találkoztak, és a kilencvenes évek elején együtt készítették el a South Park előzményének számító Jesus vs. Frosty című animációt. A rövid rajzfilm az internet egyik első „vírusvideója” lett, a siker hatására néhány évvel később elindították a sorozatot. Az első South Park epizódot 1997-ben sugározta a Comedy Central, a széria pedig hamar a kábelcsatornán sugárzott legnézettebb műsor lett, és az is maradt húsz éven át. Stone és Parker időközben számos díjat zsebelt be az animációért, mások mellett a legfontosabb tévés elismerést, az Emmy-díjat is megkapták.

A siker mellett azonban botrányok sem kerülték el az abszurd és fekete humorból építkező sorozatot. A South Park ugyanis szinte minden kényes kérdésben állást foglal, semmi sem szent az alkotóknak. Így egyaránt kaptak már a fejükre a demokraták, a republikánusok, a konzervatívok, a liberálisok, a rasszisták és a politikai korrektség fanatikusai, a zsidók, a keresztények, a muszlimok, a szcientológusok, a mormonok, a tévétársaságok, Hollywood, a fegyverőrültek, a környezetvédők, a hippik, a homofóbok és a szexualitásukból látványosságot kreálók. Végső soron mindegy, kit kritizálnak, az alkotók célkeresztjébe elsősorban az arrogancia, az álszentség, a vakhit és az ostobaság kerül.

Kedvelt célpontjaik a véleményterroristák. Vagyis azok a megmondóemberek, akik a saját véleményüket általános igazságként igyekeznek eladni, és semmibe vesznek mindenkit, aki másként gondolkodik. Ennek szellemében meséltek például toleranciatáborról – ahová a nem kellően elfogadó kisgyereket küldték egy epizódban –, amelyet a náci koncentrációs táborok mintájára ábrázoltak. És így lett a politikai korrektséget felügyelő iskolaigazgatóból egy erőszakos vadállat, aki mindenkit agyonver, akinek a véleménye különbözik az övétől.

A menekültválság sem kerülte el a South Park alkotóinak figyelmét. A 19. évad Where My Country Gone? (Hová tűnt az én országom?) című epizódjában az Egyesült Államokat elözönlik a kanadaiak. Mr. Garrison, a South Park-i általános iskola tanára nem nézi jó szemmel az idegeneket. Amint a feszültség a tetőfokára hág, a tanár kerítést épít a határra, hogy visszatartsa a „menekülteket”. Válaszul Kanada is épít egy saját falat, hogy megóvja asszonyait az amerikai férfiak erőszakoskodásától. Később kiderül, a kanadaiak az elnökük elől menekülve hagyták el az országot, aki, Donald Trump egyértelmű paródiájaként, racionális megoldások helyett csak a félelmet és a haragot keltette fel az emberekben.

A fináléban aztán elhangzik a tanulság, miszerint a populista, csak az érzelmekre ható, felelőtlen politizálás vezet a tragédiához: a migrációhoz és a kerítéshez. Persze a polkorrektséghez a hülyeségig ragaszkodó „liberálisok” is megkapják a magukét, amiért nem vesznek tudomást a valódi problémákról. Egy korábbi epizódban is megjelentek már a menekültek, akkor a jövőből érkezett emberek alakjában, akik veszélyeztetik South Park lakosainak munkáját, mert fillérekért vállalnak mindent. Az „őslakosok” képtelenek mit kezdeni velük, amíg rá nem jönnek: csak úgy tarthatják távol az olcsó munkaerőt, ha olyan hellyé teszik a jövőt, ahonnan nem kell elmenekülni.

– Utálom a konzervatívokat, de igazából rohadtul utálom a liberálisokat is – fogalmazott egy interjúban Trey Parker. Ez a gondolkodásmód határozza meg a South Park középutas filozófiáját. Az epizódok tanulsága mindig az, hogy az embernek meg kell szabadulnia az ideológiáktól, és csak a józan paraszti eszére hallgatnia. A szélsőségek – a trágár nyelvezettől a brutális erőszakig – is éppen a szélsőségektől való megszabadulás miatt jelennek meg a sorozatban. Az értékekhez csak az azokat megkérdőjelező gesztusok kiiktatásával juthatunk el – üzeni a South Park. Ezért is válhatott a sorozat napjaink egyik legfontosabb tévés alkotásává, és ezért is lenne érdemes néha a saját mindennapjainkat is a South Park-i görbe tükörben néznünk.