Utálom a vidám történeteket – mondja a Kút főhőse a filmben, amely ennek a kijelentésnek a szellemében mesél szerelemről és halálról. – Kedvenc Schubert-idézetem, hogy ami nem szomorú, az nem is zene – fogalmazott ezzel kapcsolatban Gigor Attila. – Anélkül, hogy hozzá akarnám hasonlítani magam, tökéletesen egyetértek vele. Minden, ami kicsit is mélyebbre megy az egyszerű szórakoztatásnál, az előbb-utóbb szomorúságra lel. Nem lehet megúszni a gondolkodást szomorúság nélkül.
A rendező hozzátette, ez nem azt jelenti, hogy a nézőt mindenképpen nyomasztani kell, de annak semmi értelme, ha úgy készül vidám film, hogy elkendőzi a bajokat. – Őszintén beszélni kell az emberi problémákról. Persze ebben nehéz megtalálni a reményt és a szépséget, de nem lehetetlen.
De vajon lesz-e türelme kivárni ezt a közönségnek? – Az ember mindig is a kisebb ellenállás irányába megy – válaszolta Gigor Attila. – Minek vacakoljon valaki a hegedűvel, ha lehet DJ is? Napjaink vizuális orgiájában a nézők nyilván azt választják, ami a legkisebb energiabefektetéssel jár. – A rendező kifejtette, amennyiben egy társadalom igényes annyira, hogy gondolkodjon, akkor felértékelődnek azok a művészeti alkotások, amelyek nem csupán szórakoztatni akarnak, hanem párbeszédre ösztönöznek. – A szórakoztatás fontos dolog persze, de minden kreatív termék akkor működik igazán, ha agymunkával jár. Szeretném, ha ez Magyarországon is így lenne. De sajnos az oktatási rendszer szétzilálása miatt jelenleg nem efelé tartunk.
A határozott rendezői vélemény ellenére a filmben nincs nevelő szándék. – Még csak a kijelentő mondatokban sem hiszek – hangsúlyozta Gigor. – Amiben egyértelmű állítások és ítéletek hangzanak el, az a propagandafilm. Még ha egyet is értenék bizonyos üzenetekkel, nem tudnám ennyire direkten megjeleníteni, hiszen az életünk jóval összetettebb. A Kúttal is az volt a célom, hogy kommunikáljak a közönséggel.
Nyolc évet kellett várni az új filmjére. A nyomozó hatalmas sikert aratott 2008-ban, a kritika és a közönség is imádta. A rendező ezután fogott neki Az ember, akit nem lőttek le című filmtervének, amely azonban sosem készült el. De ez nem törte ketté Gigor pályáját. – A nagyjátékfilm nem élvez kizárólagosságot az életemben – fogalmazott a rendező. – Ha tudok filmezni, örülök neki, de rengeteg minden van még azon kívül is. Az HBO-val készített Terápia című sorozat legalább akkora szenvedélyemmé vált, mint A nyomozó. De színházat is szeretek csinálni, különösen a középiskolás korosztálynak szóló előadásokat, ahol a színház ürügy az oktatásra. Amikor például a fiatalkorúak börtönében azt elemezzük, hogy az Antigonéban Kreón hol gonosz, és hol van igaza, az hatalmas élmény. Ilyenkor érzem azt reggelente, hogy van értelme felkelni. Általában vannak kételyeim, hogy jó-e, amit csinálok, jó film lett-e a Kút például. De amikor gyerekekkel dolgozom, a kételyek egyből elmúlnak.
A film egy lepusztult benzinkúton játszódik valahol a nyugati határ közelében. – Egy magyar művészfilmes közhellyel indítottunk, és abból próbáltunk meg kihozni valami érdekeset – árulta el Gigor Attila. Kifejtette, a benzinkút egy szimbolikus térben fekszik. – Nem is tudni, pontosan, hol, az biztos, hogy még nem nyugat, de már nem is kelet. Ebben a középre ragadtságban felfedezhető a mai magyar valóság természetesen, annak minden kérdésével. Melyik irányba induljunk? Tovább tudunk-e menni egyáltalán, vagy forduljunk vissza?
– A Kút műfaja, ha mindenképpen be kell sorolni, romantikus dráma vagy szerelmes film – mondta a rendező. Gigor Attila emlékeztetett, A nyomozó esetében még ha ki is fordították a műfaji szabályokat, volt egy komoly sorvezető. – A krimiben kell gyilkosság, és kell, aki kinyomozza. Lépésről lépésre haladhattam. A Kútnál ilyen nem volt, a forgatókönyvírás közben nem gondolkodtam műfajokban. Ha például horrorfilmet készítenék, biztos, hogy ragaszkodnék a műfaji szabályokhoz, de ez esetben sokkal szabadabban, korlátok nélkül dolgoztam.
Hiába szerelmes film, a Kút egyik legszembetűnőbb sajátossága az erőszak és a halál sokkolóan nyers ábrázolása. Erről a rendező elmondta, halált nehéz úgy ábrázolni, hogy az hatással legyen még a nézőre. Általában két út van: a filmek vagy meg akarják ríkatni a nézőt, vagy csak felrobbantják a vérpatront, a színész eldől, s megyünk tovább. – Ehhez szoktunk hozzá. Én azonban azt szerettem volna, hogy fájjon, hogy gyomorszorító legyen, amikor a szereplőim meghalnak. Nem akartam megkönnyíteni a néző dolgát, nem akartam, hogy egyszerűen átlépjünk a halálokon. Arról nem is beszélve, hogy a történetben végig ott van ez a „nagyon szeretnénk Amerika lenni, de nem megy” hangulat. Hiába próbálkoznak a szereplők, minden lépésük ügyetlenül alakul. Ha pedig az embernek csak háztartási eszközök akadnak a kezébe, akkor olyan lesz egy gyilkosság, mint a filmben.
A filmről többeknek Quentin Tarantinónak, a Ponyvaregény és a Becstelen Brigantyk rendezőjének munkái jutottak eszébe. – Nem először hallom ezt – felelte Gigor. – Tarantino, de különösen az Aljas nyolcas című filmjének az emlegetése azért ironikus, mert a Kút tavaly nyáron forgott, a filmet pedig hónapokkal később mutatták be. Ráadásul nem is szeretem a rendező utolsó munkáit. Direkt hatásról semmiképpen sem beszélnék, de ezek szerint jobban oda kellett volna figyelnem, hogy elkerüljem a hasonlóságokat.
A Kút 450 millió forintból valósult meg, a Magyar Nemzeti Filmalap mintegy 315 milliós támogatást nyújtott. A rendező elárulta, az együttműködés Andy Vajnáékkal zökkenőmentes volt. – Nem szóltak bele szinte semmibe. Igaz, hogy egy másik befejezést javasoltak, de miután kiderült számomra, hogy nem működik, és ragaszkodtam az eredeti fináléhoz, elfogadták a döntésemet.
S ha már a filmalap szóba került, nem feledkezhettünk el a magyar filmek sikeréről vagy inkább sikertelenségéről. A Vajna-érában gyártott filmek, mindegy, milyen minőségűek, jórészt megbuktak. Kíváncsiak voltunk, a rendező miként lendítene a nézettségen. – Nem értek a marketinghez, de fontos lenne a moziban is kiemelten kezelni a magyar filmeket. Ha valami nem vígjáték, vagy nincs benne celebnek mondott magyar színész, annak csak akkor van esélye, ha elég hosszan műsoron tartják. A nyomozónak is ez volt a szerencséje, és ez hozta meg a sikert Reisz Gábor filmjének, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannak is. Volt idő rá, hogy elterjedjen a híre. Azt hiszem, ha egy film költségvetésében tudnának helyet szorítani a moziban tartásra, az sokat dobhatna a nézettségen.
Aszú és hétköznapok
Almási Tamás Tokajról készülő dokumentumfilmjét és az elsőfilmes Szilágyi Zsófia Egy nap című alkotását támogatja legfrissebb döntése alapján a Magyar Nemzeti Filmalap – írta közleményében a szervezet. Az Ózd-sorozatáról és további drámai koncepciójú dokumentumfilmjeiről ismert Almási Tamás (Ítéletlenül, Meddő, Sejtjeink, Puskás Hungary, Tititá) rendezése, a Folyékony arany a tokaji aszú készítését kíséri végig. Bemutatja a borászok küzdelmeit, akik arra tették fel az életüket, hogy elkészítsék a világ legjobb desszertborát. A film 30 millió forintos támogatást kapott, a forgatás az idei szüretkor kezdődik. Az elsőfilmeseket segítő Inkubátor program keretében készülő Egy nap számára 62 millió forint támogatást szavaztak meg. Szilágyi Zsófia filmterve „a hétköznapok lényegéről” szól: egyetlen nap átlagos rutincselekedeteit mutatja be, amelyekkel párhuzamosan a „halasztásra ítélt pillanatokból” bontakozik ki a dráma. A film operatőre Rév Marcell lesz, producerei Pataki Ági és a pályakezdő Kenesei Edina. A forgatás januárban kezdődik. (F. B.)
.
