Tippi Hedren már több ízben beszélt arról, hogy Alfred Hitchcock miként keserítette meg az életét, de most megjelenő önéletrajzi írásában, a Tippi: A memoir című könyvben, amelynek néhány részlétét a Daily Mail tette közzé, minden eddiginél nyíltabban számolt be kettejük kapcsolatáról. „Eljött az idő, hogy ne mások, hanem én magam meséljem el a történetem” – írja könyvében a 86 éves amerikai színésznő, aki jelenleg állatvédő aktivistaként tevékenykedik.
Tippi Hedren a hatvanas évek elején vált el férjétől, Peter Griffithtől és költözött New Yorkból Los Angelesbe. Modellként kezdett dolgozni, hogy eltartsa a négyéves kislányát, a későbbi színésznőt, Melanie Griffitht. Hitchcock egy tévéreklámban látta meg a harmincas évei elején járó szépséget, aki rögtön megbabonázta. Hollywoodi ügynöke segítségével felkutatta Hedrent, és egy ötéves szerződést ajánlott neki heti ötszáz dolláros fizetéssel. A biztos bevétel miatt Hedren egyből elfogadta az ajánlatot, de akkor még nem sejtette milyen beteges helyzetbe keveredik.
Hitchcock Edith Headdel, a kor legfelkapottabb filmes jelmeztervezőjével készíttetett ruhatárat az új felfedezettjének, kikötötte, hogy milyen ékszereket és sminket viselhet. Az 1963-as Madarak című film forgatásakor megtiltotta a stábtagoknak, hogy a szünetekben kommunikáljanak a színésznővel, Rod Taylor, Hedren filmbéli partnere nem is érinthette meg. Ha meglátta, hogy Hedren egy másik férfival beszélget, akkor „kifejezéstelenül bámult ... még akkor is, hogy ha Hitchcock a terem másik végében beszélgetett néhány emberrel” – írja a memoárban a színésznő.
Egyik forgatás után saját limuzinjával vitte haza a színésznőt, majd a hátsó ülésen akarta leteperni és megcsókolni. „Borzasztó, borzasztó pillanat volt” – fogalmaz. Hitchcock képtelen volt feldolgozni az elutasítást, és a forgatás során pitiáner módon próbált bosszút állni. Egy műmadarat röptetett a telefonfülke üvegén át, anélkül, hogy figyelmeztette volna a színésznőt, ezenkívül Hedrennek öt napig élő madarakkal kellett dolgoznia, amelyek komoly sérüléseket okoztak neki, az egyik még a szemét is majdnem kikaparta.
A zaklatás a következő film, a megrögzött, frigid tolvajról szóló Marnie forgatásakor is folytatódott. Hitchcock a saját irodája és Hedren öltözője közé külön bejáratot építtetett, elkészítette a nő arcának mását a saját részére, de Hedren az önéletrajzi írásában azt is fejtegeti, hogy abban a jelenetben, amikor az általa játszott karaktert megerőszakolja az újdonsült férje, Hitchcock a saját vágyait jelenítette meg. „Mindig talált alkalmat rá, hogy a megszállottságát kifejezze, mintha tartoznék neki azzal, hogy viszonozzam valahogy” – emlékszik vissza Hedren.
– Egyik nap Hitchcock berendelt az irodájába, magához rántott és fogdosni kezdett. Szexuális volt, perverz és visszataszító – fakad ki könyvében.
A filmet ugyan végigcsinálták, de Hitchcock ezt követően egy asszisztensén keresztül dirigálta a jeleneteket. A nő szerint a rendező beleőrült az újbóli elutasításba, megfogadta, hogy tönkreteszi Hedren karrierjét. Mindenkinek becsmérlően beszélt a színésznőről, ráadásul Hedren szerint megakadályozta a Universal Studiót abban, hogy Oscarra jelöljék az alakítását. A szerződésük még két évig élt, de Hitchcock ezután nem adott munkát a színésznőnek, viszont nem engedte, hogy más rendezőknél vállaljon szerepet. Hedren ezek után soha nem tudott újra reflektorfénybe kerülni.
„Törvényesen semmit nem tudtam tenni ez ellen. Ha ez ma történne meg, gazdag asszony lennék.”
A Tippi: A memoir című könyv november elsején jelenik meg külföldön.
