– A minap találkozott néhány magyar rajongóval a Meldrum-rezidencia előtt. Hogyan találtak egymásra?
– Magyar rajongóktól folyamatosan kaptam íméleket, hogy találkozni szeretnének a Meldrum-ház forgatási helyszínén. Tudom, ez a sorozat a mai napig nagyon népszerű önöknél. S mivel történetesen egészen közel lakom a sorozatbéli házhoz, így nem volt akadálya a találkozónak. Jól éreztük magunkat, eljött Michael Knowles is, azaz tiszteletre méltó Edward, és Amanda Bellamy, aki Rose-t, a szobalányt alakította a Csengetett, Mylord?-ban.
– Szomorú aktualitása is van a beszélgetésünknek: október 23-án hunyt el a sorozat egyik társszerzője, Jimmy Perry. Több produkcióban is együtt dolgoztak.
– Jimmy Perry 92 évesen halt meg. Nagyszerű és lelkes szerző volt, társával, David Crofttal együtt. A hatvanas évek óta nagyon jó szerzőpárost alkottak, közel fél tucat sikeres vígjáték forgatókönyvét írták együtt. Most, hogy mindketten elmentek, már a mennyországban folytatják a sorozatok írását.
– Tegyünk rendbe valamit: a rajongók között nagy vita zajlik arról, hogy hol is forgatták a Csengetett, Mylord? részeit.
– A legelső részt, a pilotot épp annál a háznál forgattuk, ahol a kedves magyar rajongókkal is találkoztunk a nyáron Londonban. Később viszont nagyobb csöndre volt szükség a forgatások alatt; túl nagy volt az utca és a légi közlekedés zaja, ezért a BBC stúdiója területén egy autóparkolóban felépítették a ház mását, így már nem volt szükség Wilson kapitányra sem, hogy leállítsa a forgalmat, tökéletes csöndben tudtunk dolgozni. A mostani tulajdonosnak egyébként fogalma sem volt róla, hogy korábban az otthonánál filmezték a bemutatkozó részt; ő akkor tudta meg, hogy ez a Meldrum-ház, amikor a magyar barátainkkal találkoztunk az épület előtt. Teljesen le volt nyűgözve, hogy a háza filmhelyszínként szolgált harminc évvel ezelőtt.
– Hogyan indult a sorozat, mi volt a szerzőpáros alapkoncepciója?
– Jimmy Perry és David Croft eredetileg 1936-ba tervezték a széria játékidejét, abba az évbe, amikor VIII. Eduárd király végül nem került a trónra. David Croft párja viszont, aki kosztümtervezőként dolgozott a stábban, javasolta, hogy tegyék inkább a húszas évekbe a sztorit, mert sokkal szebb ruhákat tudna készíteni, elsősorban a női szereplők számára, az akkori divat alapján, és sokkal jobban is mutatna a tévében. Azt hiszem, a sorozatot nézve kiderült, hogy igaza volt: sokkal látványosabb lett így.
– A Csengetett, Mylord? ma már egy különös, talán egy teljesen letűnt világban játszódik. Nem voltak terveik arra nézve, hogy a kor jellegzetes szereplőit folytatásokban, vagy akár előzménysorozatokban megjelenítsék?
– Nem tartom elképzelhetőnek. Rögtön az első világháború után, nem sokkal a második előtt vagyunk, ez az időszak meghatározta a karakterek viselkedését és jellemét, ezért nem volt lehetséges. Hová vezetett volna mindez?!
– Ön szerint ki volt a „legbritebb”?
– Úgy gondolom, Mr. Twelvetrees a legbritebb karakter. Fenn hordja az orrát, hatalmas sznob, aki pontosan tudja a helyét a brit társadalmi ranglétrán, és szeretné, hogy mindenki más is, aki vele egy szinten van, tudja, hova tartozik. De tisztában van azzal is, hogy ez akadályt jelent számára a Miss Poppyval való szerelmi kapcsolatában. Ebből fakad James sznobsága.
– Ki volt a kedvenc partnere, és melyik jelenetet szerette a legjobban?
– Ivy volt a kedvencem, Sue Pollarddal remek jeleneteink voltak. A forgatókönyv szerint a szobalány volt szerelmes a lakájba, James Poppyba, és ez remek szituációkat hozott, de a Stokest alakító Paul Shane is hatalmas figura volt. Rengeteg jelenetet kedvelek, de a favorit a papagáj, Dolby Kapitány elhalálozása és katonai tiszteletadásos temetése volt.
– Rögtönöztek valaha a forgatások során?
– Soha semmilyen improvizáció nem volt a forgatások során, mert a Perry–Croft páros nem engedte, hogy eltérjünk az eredeti szövegtől. Ez így is volt rendjén, mert nagyon jó forgatókönyveket kaptunk. Kevesen tudják viszont, hogy én voltam a papagáj, Dolby Kapitány hangja, és amikor a madár elhalálozott és eltemettük, akkor az én egyik állásom is megszűnt a sorozatban.
– El tudja képzelni magát a húszas években?
– Teljes mértékben e kor emberének tartom magam, ezért is volt a kedvenc sorozatom a Csengetett, Mylord?. Otthon éreztem magam a lakájjelmezben és a díszletek között is. A feleségem is nagy bolondja ennek a korszaknak. Ezért is vittem színpadra Stan és Pan-jelenetekből álló műsort.
– Ön szerint mi az oka annak, hogy nálunk jóval népszerűbb lett a Mylord, mint az Egyesült Királyságban?
– Talán az, hogy a BBC soha nem ismételte meg a sorozatot, ellentétben önökkel, ahol folyamatosan megy valahol valamelyik évad. A dvd-k persze Angliában is jól fogynak, de ekkora népszerűségre az Egyesült Királyságban esély sem volt. Mindenesetre rendkívül boldog vagyok, hogy Magyarországon a mai napig ilyen népszerű.
– 2018-ban lesz harminc éve, hogy leforgatták az első epizódot. Készülnek-e valamivel erre az alkalomra?
– Még nem, de nagyon szívesen látogatnánk el a többi színésszel Budapestre, hogy együtt ünnepeljük meg a magyar rajongókkal ezt a kerek évfordulót. Nagyszerű lenne, nem igaz?
A segítőkész lakáj
A Csengetett, Mylord? című sorozatot David Croft és Jimmy Perry írták a BBC számára, a forgatás 1988-tól 1992-ig tartott, 26 közel egyórás epizódon keresztül. A főcímdalnak Jimmy Perry az egyik társszerzője, a charleston előadói pedig Bob Monkhouse és Paul Shane, aki pedig Alfred Stokest, a Meldrum-rezidencia pénzsóvár lakáját is alakította. A 1920-as évek brit társadalmának görbe tükröt mutató sorozat ugyan fikción alapul, de számos valós személy, helyszín, történelmi esemény tűnik fel benne: az első világháború francia frontja és az 1929-es nagy gazdasági világválság is. A Kit Kat Club, a nyafogós Miss Poppy kedvenc mulatója eredetileg is létezett; és ahogy a tiszteletre méltó Edward is mondja, „átkozottul veszélyes volt” az 1926-os általános sztrájk; Noel Coward pedig a valóságban is felkapott színpadi szerző volt. A Croft–Perry szerzőpáros mélyreható kutatásokat végzett a történet megírásához, a folyamatban nagy segítségükre volt, hogy Jimmy Perry nagyapja lakájként szolgált a húszas években, míg David Croft nagymamája muzikelekben szerepelt ugyanebben az időszakban. (T. Á.)
###HIRDETES2###
