– A Csengetett, Mylord? ma már egy különös, talán egy teljesen letűnt világban játszódik. Nem voltak terveik arra nézve, hogy a kor jellegzetes szereplőit folytatásokban, vagy akár előzménysorozatokban megjelenítsék?
– Nem tartom elképzelhetőnek. Rögtön az első világháború után, nem sokkal a második előtt vagyunk, ez az időszak meghatározta a karakterek viselkedését és jellemét, ezért nem volt lehetséges. Hová vezetett volna mindez?!
– Ön szerint ki volt a „legbritebb”?
– Úgy gondolom, Mr. Twelvetrees a legbritebb karakter. Fenn hordja az orrát, hatalmas sznob, aki pontosan tudja a helyét a brit társadalmi ranglétrán, és szeretné, hogy mindenki más is, aki vele egy szinten van, tudja, hova tartozik. De tisztában van azzal is, hogy ez akadályt jelent számára a Miss Poppyval való szerelmi kapcsolatában. Ebből fakad James sznobsága.
– Ki volt a kedvenc partnere, és melyik jelenetet szerette a legjobban?
– Ivy volt a kedvencem, Sue Pollarddal remek jeleneteink voltak. A forgatókönyv szerint a szobalány volt szerelmes a lakájba, James Poppyba, és ez remek szituációkat hozott, de a Stokest alakító Paul Shane is hatalmas figura volt. Rengeteg jelenetet kedvelek, de a favorit a papagáj, Dolby Kapitány elhalálozása és katonai tiszteletadásos temetése volt.
– Rögtönöztek valaha a forgatások során?
– Soha semmilyen improvizáció nem volt a forgatások során, mert a Perry–Croft páros nem engedte, hogy eltérjünk az eredeti szövegtől. Ez így is volt rendjén, mert nagyon jó forgatókönyveket kaptunk. Kevesen tudják viszont, hogy én voltam a papagáj, Dolby Kapitány hangja, és amikor a madár elhalálozott és eltemettük, akkor az én egyik állásom is megszűnt a sorozatban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!