Így született meg Isaura, Paula és Paulina

Hogy született Isaura és társai? Kis szappanopera-történelem, avagy limonádéval az analfabetizmus ellen.

Ma már a rózsaszín novellák háttérbe szorultak, az évek során számos alműfaj fejlődött ki. Többek között ifjúsági, gyermek (ilyen volt a Magyarországon is sugárzott Sonadoras, és az egyik legsikeresebb, az én gyerekkoromban divatos és amúgy kitűnő A körhinta, spanyolul Carrusel), kosztümös, ranchero (egy adott birtokon játszódó történet), villagonista (amikor a történet főhőse nem egy tiszta lelkű, hanem bűnös ember), és az egyik legnépszerűbb, a narkónovella, amelynek középpontjában a szervezett bűnözés, a kábítószer-kereskedelem és drogbárók állnak. 

A telenovella szép lassan világméretű biznisszé avanzsált. A hatvanas évektől egyes televízióadók első számú befektetési platformja lett. Venezuelában a Venevisión, Mexikóban a Televisa, Brazíliában pedig az O’Globo nemcsak tömegesen gyártotta, de jó pénzért más országokba is értékesítette a teleregényeit (Kubában a nemrég elhunyt Fidel Castro forradalma után teljesen megszűnt a klasszikus telenovellák gyártása). Bár azóta többen is beszálltak a gyártási versenybe (mint például Mexikóban a TV Azteca), a fent említett adók a mai napig szinte monopolhelyzetben vannak országaikban. 

A szakemberek szerint a telenovellák kezdeti sikere két okra vezethető vissza. Egyrészt arra, hogy a történetek képesek kirántani a mindennapok szürkeségéből az embereket, akik elképzelhetnek maguknak egy más életet, ami bár ugyanolyan sanyarúan indul, mint az övék, mégis happy enddel végződik. A másik ok a folyamatosság és a megszokás. Éppen ezért, ha egy producer sikeres terméket gyártott, megmaradt a kaptafánál, nem nagyon variált a következő történet felépítésével. 

Ennek később meglett a hátránya is. A venezuelai Venevisiónnál például az elmúlt évtizedben erős visszaesés tapasztalható a gyártásban. Ez nemcsak a politikai nyomásgyakorlás, de a klasszikus „szegény lány, gazdag fiú” történet túltolása miatt is van. Kolumbiában, Argentínába, Chilében és Mexikóban ezzel szemben az alkotók sikeresen idomultak az újabb problémákhoz, így egyre többször a kábítószer-kereskedelem, a társadalomkritika és sokszor a humor vált a teleregények központi elemévé.

Azoknak a csatornáknak, amelyeknek sikerült közkedvelt gyártókat szerződtetniük, a mai napig a telenovellák adják a műsor gerincét, azaz azok sikerétől függ, hogy mennyire tudnak eladni más műsorokat. Ezek után nem véletlen, hogy a legtöbb pénzt ezek gyártásába ölik. 

Ami a külföldi terjesztést illeti, a kínai, olasz, spanyol, török, Fülöp-szigeteki, indonéz és egyes kelet-európai országok közönsége a leginkább vevő a telenovellákra. Magyarországon a legnépszerűbbek a Paula és Paulina, a Vad angyal, Rabszolgasors, a Rosalinda, a Marimar, a Sonadoras és a Betty, a csúnya lány voltak. 

Magyar sztár hősnő

Az itthon is forgalmazott telenovellák egyikében sem szerepelt a magyar származású Catherine Fulop, Venezuelában a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legnagyobb sztárja volt. Édesapja 1956-ban emigrált a dél-amerikai országba és egy venezuelai nőt vett feleségül. 1965-ben megszületett Catherine, aki 21 évesen harmadik lett a Miss Venezuela szépségversenyen. Ennek köszönhette többtucatnyi szerepét, számos telenovellában játszott. Egy ideig a Rosalindából ismert Fernando Carrillo felesége volt. Második férjével, Osvaldo Sabatínivel élnek Argentínában, jelenleg műsorvezetőként dolgozik.

Annak ellenére, hogy sokszor ciki bevallani, hogy valaki telenovellát néz, a történelem során a limonádéknak voltak pozitív, társadalomformáló hatásai is. 1975-ben a mexikói munkásosztály fele analfabéta volt, és a kormány képzései, programjai ellenére a helyzet semmit sem mozdult előre. Miguel Sabido rendező-producer ekkor úgy döntött, hogy a legnépszerűbb szórakozási formán keresztül küld üzenetet. Megszületett a Ven conmigo (Gyere velem), amelyben egy idős, analfabéta férfi egy írást-olvasást oktató programban vesz részt, és az egyik legmeghatóbb jelenetben életében először felolvas a lányának. Ez a burkolt ösztönzés olyan sikeres lett, hogy pár epizód után 250 ezren jelentkeztek az állami kurzusokra. Később még többen.

A jelenség mára már annyira a popkultúra része, hogy nem olyan régen Telenovella címmel indítottak sorozatot. A vígjáték egy telenovella színfalai mögé bújva mutatja be a főszereplőt, aki a kamerán kívül és a vásznon hasonlóan izgalmas életet él.