Nem szerencsés, ha társadalmi jelenségekre frissen megjelent művészeti alkotásokban keresünk egyértelmű és azonnali válaszokat. Ez a film megmagyarázza, miért akarnak a britek kilépni az unióból – harsogta a kritika az Én, Daniel Blake című Ken Loach-film bemutatója után. Régen rossz, ha egy alkotás tételesen bizonyítja, mi miért történik. Van ilyen persze, de azt propagandának hívják, és általában az ellenkezője igaz. A Hell or High Water (magyarul nagyjából: mindegy, mi történik) című amerikai film kapcsán kevesen mulasztották el megjegyezni, most végre láthatjuk, miért Donald Trump nyerte az amerikai elnökválasztást.
A film azonban ennél lényegesen összetettebb, és nehéz a benne ábrázolt világot a republikánus jelölt győzelméhez kötni anélkül, hogy elszalasszuk az egyéni harcok és a balladaszerűen megénekelt sorsok tragédiáját. De igazából mindegy is, hogyan néznénk, mit látnák bele, hiszen itthon nem mutatták be. Hiába lett 2016 egyik legerősebb filmje, Magyarországon egy forgalmazó sem gondolta úgy, hogy érdemes lenne megosztani a közönséggel.
Nyugat-Texas végtelen, kihalt pusztáin járunk, ahol csak az olajkutak adnak életjelet. Az országutak mentén kihelyezett óriásplakátok a hitelekről, az adósságokról, az általános elszegényedésről mesélnek. És a helyzet csak rosszabb lesz, amint beérünk a városba. A települések széles útjai és poros utcái annyira élettelenek, hogy már csak az ördögszekér és az elhagyott kocsma cégérének nyikorgó zsanérja hiányzik. Ebben a pusztulás előtti állapotban egy testvérpár elhatározza, hogy, mivel nem maradt más választásuk, bankot rabolnak.
Toby (Chris Pine) elvált apuka, több havi, de inkább több évi elmaradt gyerektartással, Tanner (Ben Foster) pedig 10 év után szabadult a börtönből, állást egyikük sem talál. Anyjukat nemrég temették el, a családi földet pedig épp most igyekszik lefoglalni a bank. Toby és Tanner azonban nem szívesen válna meg a birtoktól, az érzelmi jelentőségén túl azért sem, mert olajat találtak rajta, és nem lenne jó, ha ebből egy pénzintézet gazdagodna meg. Más lehetőség híján a kizsákmányolók ellen fordulnak, a terv szerint kis címleteket rabolnak, kihalt apró települések fiókjaiból, nyitás előtt, hogy senkit se veszélyeztessenek az akcióikkal. És ezt is csak addig, amíg vissza nem fizetik a jelzálogot az utolsó centig.