Interjúban az örök díva azt is elmesélte, hogy a szerencsés géneknek köszönhetően egészen 45 éves koráig ráncai sem igazán voltak. Pedig saját bevallása szerint – a színészi tanulmányokat és a háborús időszakot egybevéve – összesen tizenkét éven keresztül éhezett. Előfordult, hogy csak utcán talált almacsutka volt az egész napi tápláléka, mi több, a felkelés alatt született lánya sem evett mást három hónapon keresztül, mint napi egy almát.
Szerinte amúgy épp ez a koplalás hosszú élete titka. Lelki szenvedésből is kijutott neki; ritkán adott interjúi egyikében csak pár éve mesélt őszintén arról, hogy mindkét férje megcsalta, és ez vezetett a válásokhoz. Azt is csak nemrég fedte fel nyilvánosan, hogy volt egy harmadik fontos szereplő is az életében, a nagy szerelem, a hazájában elismert orvos, Tadeusz Orlowski, akinek nevéhez többek között az első lengyel vesetranszplantációs műtét fűződik. Soha nem házasodtak össze, és Orlowski ismerősei nem is értették, mit keres annyi fénykép a színésznőről a férfi lakásában.
A háború után készült első egész estés lengyel film, a német megszállást – a kritikusok szerint kicsit túl derűsen – bemutató musical, a Tiltott dalok (Zakazane Piosenki) hatalmas népszerűséget hozott a szereplőknek, többek között Szaflarskának is, aki még telefonszámot is kénytelen volt cserélni, mert sok női néző nála kereste filmbeli férjét, azt gondolván, a valóságban is egy párt alkotnak. Az ötvenes évek sematikus szocialista filmipara ellenben nem tudott igazán mit kezdeni az elképesztően bájos színésznővel: egy alkalommal sztahanovista élmunkásnőt kellett volna játszania, de amint beöltözött munkaruhába, az egész stáb röhögésben tört ki, annyira idegen volt tőle az eleganciának ez a feltűnő hiánya. Később is inkább mellékszerepekben csillogtatta tudását és veleszületett természetességét, ezek mellett viszont tudott teljes életet élni, számtalan sportban – különösen a téliekben – próbálta ki magát.
